A győri egyházmegye esperesének és a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület főjegyzőjének (püspökhelyettesének) mindig is szívügye volt a szeretetház, sokat tett azért, hogy létrejöjjön a ma is működő intézmény jelenlegi épülete, és nyugdíjazásig felügyelte és vezette a benne folyó munkát. Éppen ezért történetírása - bár tényszerű és objektív, hivatalos dokumentumokon alapszik - hordoz egy kis személyes, már-már lírai felhangot, ami csak fokozza a forrás megbízhatóságát. Ő maga így ír erről: "Én ugyanis szívem és az egyházközség megtisztelő határozata szerint a Szeretetházzal elválhatatlan lelki összeköttetésben vagyok."

Az írás a szeretetház fennállásának 50. évfordulójára készült, s mivel szerzőke 1934. december 6-án, 69 éves korában elhunyt, a folytatásra már - legalábbis az ő tollából - nem került sor. De az első félszáz év története így rendelkezésünkre áll, s a bevezető részből azt is megtudjuk, mit jelentett szerzőjének ez a munka: "...irásközbén azután könnyűvé és gyönyörűségessé lett a munkám. Mert úton-útfélen az evangélikus hitből fakadó szeretet szép virágaival találkoztam s bizonyságtevő igazságként áll előttem a bibliai mustármag sorsa. (Máté 13, 31.) Kicsiny kezdetből nagy, áldott eredmény. És meggyőződésemmé vált, hogy a győri ev. egyházközségünkből természetszerűleg.fejlődött ki a Szeretetház és annak intézményei, mert itt ősidőktől fogva együttjárt a hithüség az áldozatkész szeretettel s az odafennvalók keresése mellett meglátták a földi bajokat is, felvették gondját az Úr kicsinyeinek is."

A könyv letölthető digitális könyvtárunkból.