A lakótelepet az államszocializmus utolsó évtizedében kezdték el építeni Győr város peremkerületében, amikor a nagy állami beruházások már lecsengtek, és kormányzati szinten támogatták a magánerős építkezéseket. Az Ergényi-lakótelepen a családi házak, sorházak zöme az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején épült.

A szerző az előzmények ismertetése során kitér a népgazdasági tervek lakásfejlesztési koncepcióira, azok hatásaira a valaha önálló Bácsa község (1966-ban csatolták Győr városához) és Győr város településfejlesztésében. Felkutatta a helyi hatósági döntéseket az adott témában, áttekintette a korabeli sajtócikkeket, feltárta a lakótelep építésének teljes folyamatát, kezdve a telek kisajátítással, a telek-osztással, részletezve az építkezés menetét hiteles, korabeli hivatkozásokkal, adatokkal. Külön fejezetben taglalja a lakótelep infrastrukturális helyzetét, napjainkig követve a telep fejlesztésének egyes állomásait.

Izgalmas történeti nyomozást végzett a szerző, hogy kiderítse, kiről kapta a nevét a lakótelep. Megdönthetetlen bizonyíték nem került elő az alapos kutatás során, valószínűleg egy 19. században élt győri kalaposmester: Zergényi József lehetett a névadó, akinek a neve később Ergényiként maradt fenn. Önálló fejezetben foglalja össze a kutató a lakótelep utcáinak névadásához kötődő történeteket, kuriózumokat.

Az itt élők elköteleződését a lakótelephez mint lakóhelyhez, mint közösséghez jól illusztrálja a Visszaemlékezések c. fejezet, melyben a lakótelep tizenöt utcájából egy-egy „ősergényis” mondja el személyes élményeit, gondolatait.

A kiadvány végén található egy értékes válogatás a lakótelep építéséhez szükségszerűen alkalmazott korabeli dokumentumokból, iratokból és háztervekből, valamint a kutató statisztikai kimutatásokat is közöl utca szerinti bontásban. A monográfiában rengeteg fénykép, térkép és ábra található, bőséges jegyzetapparátus és névmutató segíti az eligazodást.