Az Everything That Happens Will Happen Today úgy született, hogy a Bush Of Ghosts újrakiadása után Eno mutatott Byrne-nek néhány instrumentális számot, mondván, gyűlöl szövegeket írni. Úgyhogy különféle anyagok küldözgetésével összeállt végül a lemez, melynek zenéjét Eno szerezte, a szövegekért és az énekdallamokért Byrne a felelős. Vendégeskedik rajta egy kicsit még Phil Manzanera és Robert Wyatt is. Idős, bölcs, nosztalgikus és kicsit melankolikus, de azért mégiscsak boldog zene ez. Elektronikus gospelnek nevezik, és noha fel tudok fedezni benne némi gospel-hatást valóban (bár ezt a műfajt főleg amerikai filmek templombanéneklős jeleneteiből ismerem), több benne a country, és még több a kilencvenes évekbeli, enyhén vagy jobban elektronikus poprock. Középtempónál feljebb nem merészkednek a dalok, és van néhány kifejezetten lassú. Le van kerekítve minden dallam, el vannak simítva a sarkok. És a híres-neves Byrne-féle irónia sincs itt. Ahol mégis, mint például a Wanted For Life és kisebb mértékben az I Feel My Stuff című számokban, ott leginkább ún. „dögös” megoldásokhoz, frázisokhoz kapcsolódik az öngúny, és azt jelenti: ugyan már, tudom én, hogy nevetséges vagyok, amikor úgy akarok tenni, mintha vagány fiatal volnék. Érett, bölcs, felnőttes zene.

Akkor mitől jó, mitől különleges ez a zene? Nem is csak az a titka, hogyha jobban odafigyelünk (vagy többször meghallgatjuk), akkor kiderül, hogy Eno a viszonylag sima felszín alatt mennyi izgalmas apró részletet rejtett el. Nem szeretném lelőni a poénokat, a néha kifejezetten eldugott részletek felfedezésének örömét elvenni – és nem is pusztán ettől jó ez a lemez. Hanem attól, hogy így együtt miről szól. Rögtön az első számnak az a címe: Home, és arról szól, hogy a lírai én otthont keres. A téma különféle változatokban többször is előkerül, hogy aztán az utolsó szám megint egy ház építéséről szól (The Lighthouse) – vízből, teleírt papírokból és csak úgy. Az otthon témáját a kísérőfüzet még jobban kihangsúlyozza. A címlapon egy tipikus „szépnek szánt, de már-már nyomasztóan szabályos” vöröstéglás kertesház számítógépes grafikája látható, és a szövegek mellé egy-egy részletet emeltek ki a háromdimenziós ábrából. Nyomasztóan szabályos, minden élet nélküli ez a ház, még akkor is, ha a garázs előtt van egy tócsa, valahol kiborult egy vödör, az egyik ablakban egy távcsővel kémlelő figura sziluettjét fedezhetjük fel, egy másik ablakon egy repedést; végül az utolsó képen pedig gyógyszeres doboz hever az asztalon. A lényeg pedig az volna, hogy nem igaz, hogy a kívülről annyira egyformának tűnő ház nem igazi otthon – ami otthonná teszi, az nem az, hogy ránézésre különbözik minden mástól, hanem azok az apró részletek, amelyeket az egyszerű kívülálló szemlélő nem is vesz észre elsőre. Az érett, felnőtt, oké, legyen: kicsit öreges boldogság nem abban áll, hogy az ember egészen másként él, mint mindenki más, kiteljesíti a többiekétől gyökeresen különböző egyéniségét stb. – hanem abban, hogy elfogadva az élet kegyetlenségeit (a szövegekben van háború és felrobbanó autók is) és az emberi természet alapvető egyformaságát, az apró részleteket formálja a maga képére. A zenében nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy az „otthonunkat” jelentő zenei hagyományokat lakjuk be, és apró, alig észrevehető jelekben hagyjuk rajtuk a kezünk nyomát.

Tracklist:
01. Home
02. My Big Nurse
03. I Feel My Stuff
04. Everything That Happens
05. Life Is Long
06. The River
07. Strange Overtones
08. Wanted for Life
09. One Fine Day
10. Poor Boy
11. The Lighthouse

Megtekintés az Online Katalógusban