Az ​egyetemes tudománytörténet nem tesz különbséget az egyes kutatási témák között. Csak mi, átlagemberek teszünk. Vannak a társadalom számára gyorsan megtérülő eredményeket hozó kutatások, és olyanok, amelyek hatása csak évtizedek múlva mérhető. A Föld megismerésének története is hasonló léptéket, értékrendet mutat. Az első nagy expedíciók végezték az úttörés, a hídfőállások kiépítésének nehéz munkáját, majd őket követték a részleteket feltáró, a mindennapok sokféleségét vizsgáló kutatók.
Jobbára ekkor léptek színre a természetvizsgálók, botanikusok, zoológusok és vadászok. Az ő dicsőségük az átlagember számára már messze nem akkora mértékű. Nevükkel, eredményeikkel és küzdelmeikkel -a legnagyobbakat leszámítva- csak a szakkönyvekben találkozunk, és kevéske hírnevük is jóval mulandóbb. Különösen igaz ez a rovarokkal foglalkozó haai kutatókra, holott számos rovarászunk vett részt külföldi gyűjtőexpedícióban. Hagyatékuk számbavétele nemcsak földrajzi, társadalmi ismereteinket gyarapítja, de alapvetően hozzájárul az élővilágról szerzett tudásunk bővüléséhez. az utazó-felfedezők írásaikban, fényképeiken, a hazahozott gyűjteményekkel egy eltűnő múltat őriztek meg számunkra. Leltárt hagytak ránk egy olyan korból, amely visszahozhatatlanul és örökre elenyészett.

Forrás: moly.hu