Ez utóbbi témával kezdődik a kiadvány, hiszen időrendben Perger Gyula a győri zsidóság történetét a 19. század közepéig bemutató cikke a legkorábbi. A tanulmány számos korai forrást tartalmaz, és háromnegyedében a Győr-Szigetben megtelepedett zsidóság történetét dolgozza fel. Két forrásközlést is tartalmaz: egy 18. század végi esküszöveget zsidók számára és egy héber nyelvű szerződés magyar összefoglalóját egy meg nem valósult házasságról.

A zsidó tematikához kapcsolódik a Glässer Norbert és Zima András szerzőpáros által jegyzett Perspektívák szorításában – Szempontok a lokális zsidó múlt történeti tematizálásához Győr példáján című tanulmánya. A cikk kultúrantropológiai szempontból közelít a kérdéshez, és azt vizsgálja, hogyan tudtak a zsidók betagozódni a polgári miliőbe. Az éppen beengedett, megtűrt népcsoport egy része ugyanis néhány évtized alatt a társadalom csúcsára tudta felküzdeni magát. A felemelkedésnek a vészkorszak vetett véget.

Kiss Borbála a holokauszt áldozatainak győri emlékművéről írt. A vészkorszak után újjáalakuló neológ hitközség fontos feladatának tartotta, hogy megemlékezzenek a halottaikról. 1946 márciusa előtt bizottságot hoztak létre, amely Adler Manó építészmérnököt kérte fel, hogy Győr-Szigetben, a zsidó temetőben egy emlékművet építsen mártírjaik emlékére. A monumentális vállalkozás 1947 májusára elkészült. A választott piramis forma az egyiptomi fogságra emlékeztet, több hasonló emlékmű is készült hazánkban. Az emlékmű felavatása jelentős esemény volt a város életében. Az egész napos rendezvényen az ország vezető politikusai is részt vettek. Különvonat indult Budapestről. Nem volt másik hasonló emlékmű, amelynek az avatására ekkora figyelem irányult volna.

Az 1809-es eseményekről egy tanulmány és két forrásközlés emlékezik. László Balázs cikkéből olyan katonák pályáját ismerjük meg, akik részt vettek a kismegyeri csatában, és Mária Terézia Katonai Renddel tüntették ki őket. Felmerülhet a kérdés, hogyha ez egy vesztes csata volt, akkor miért kapták meg ezt a magas katonai kitüntetést – a tanulmányból megtudhatjuk. Bagi Zoltán Péter és Szász Géza az ütközetre vonatkozó egykorú forrásokat közöl korabeli lapokból, köztük a Pressburger Zeitungból, amely pozsonyi német nyelvű lap volt: 1764 és 1929 között 165 évfolyamot ért meg. Nagy-L. István, aki korábban a pápai múzeum igazgatója volt, a pesti inszurgens lovasezred naplójából közöl beszámolót az ütközetről.

Az 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról egy tanulmány és egy forrásközlés emlékezik. Bagi Zoltán Péter Győr újra fekete-sárgában – Egy hatalomváltás néhány napja címmel próbálja bemutatni a városban történteket Ecker János és Wurda Ferenc gabonakereskedő feleségének naplója segítségével.

Hangodi László Győr neveltje, Komárom hadnagya, Tapolca hőse című forrásközlésében Poklostelki Ács Ferenc két versét közli. Poklostelki Ács Ferenc Győrben tanult, itt érte 1848 forradalmi tavasza, hamarosan csatlakozott is a harcokhoz, ugyanakkor megélte, hogy élete végén látta az 1914-ben bevonuló fiatalokat. Személye azért is érdekes, mert kevés Győrből elszármazott fiatal katonának ismerjük a pályáját, további sorsát.

A negyedik témához dr. Borbély Tamás Trianoni menekültek Győrött – Különös tekintettel a tanárokra és tanítókra című írása kapcsolódik. A tanulmány két részre osztható, az elsőben a városba érkező trianoni menekültekről olvashatunk, a második rész kifejezetten a menekültek közt lévő tanárokról és tanítókról tudósít.

A kötetben olvasható még Bagi Zoltán Péter forrásközlése. Johann Gurschler kapitány polgárőr kompániájának 1813. évi lajstroma, amely elsődlegesen a családfakutatók számára hasznos és fontos forrás. Az egységet később ki is vezényelték. A forrás kitér az egyes személyek foglalkozására és felszerelésére is.

A kiadvány újabb adalékokkal szolgál a város múltjával kapcsolatban, és megemlékezik e fontos évfordulókról.

Megtekintés az Online Katalógusban