A több szálon futó történetet Balázs szemszögéből követhetjük nyomon: az általa írt blogon keresztül, a jelenben, illetve a Misi születése idején játszódó jelenetekben. A megrázó kezdés, képek és pillanatok után a döbbenet és a tehetetlenség helyét lassan átveszi a humor, az önirónia és helyenként a cinizmus, mintha az olvasó Balázzsal együtt szokna bele a feleség / anya menekülésszerű távozása után burokként bezáródó, majd egy tévészereplést követően újra kinyíló világba.

Fokozatos változások indulnak el a kicsiny család életében, Balázs a bezárkózás után lassan nyit, hiszen több irányból is kényszer nehezedik rá. Misivel közös életében és az ő felnőtt életében is örömök és nehézségek váltják egymást – úgy, ahogy a legtöbb ember –, megtapasztalja, hogy működnek a dolgok munkában, szerelemben vagy a családban, hirtelen valahol valami úgyis összeomlik, eltörik. Balázs azonban, ki tudja, honnan, sokszor magát is meglepve erőt merít, küzd, szeret és fut tovább.

Szemléletes, életszerű leírások, élettel, érzelemmel teli párbeszédek, beszédes gesztusok jellemzik a szerző írásmódját, ennek köszönhetően magam előtt láttam Balázst a tévéstúdióban, Misivel, Katával, Lacival és Nellivel. A könyv az utolsó oldalakig tartogat izgalmakat, és csak reménykedhetünk, hogy a szereplők helyes döntéseket hoznak.

A fülszövegből pedig az is kiderül, hogy a regény igaz történeten nyugszik: „A korábban kétszeresen HUBBY-díjra jelölt szerző, Hajdú-Antal Zsuzsanna egy újságcikkben olvasott egy orosz férfiról, aki egyedül maradt sérült kisfiával. Az olvasottak nem hagyták nyugodni, így ez a történet szolgált alapul főhőse megálmodásához.”

Megtekintés az Online Katalógusban