A líraelemző kötet a természet és az élet fogalomköre felől közelít Nemes Nagy Ágnes műveihez - olyan kérdéseket feltéve, mint például: miben rejlik a vitalitás, miként ragadható meg egy test, milyen élő és élettelen, ember és állat, ember és növény, természet és kultúra viszonya, és hogy mindez miként érvényesül poétikai szinten. A szerkezeti, hangzásbeli és vizuális sajátosságok feltárása, megmutatása mellett a filológia mint olvasásmód is fontos része a könyvnek, ennek szellemében az interpretációk felhasználják a fellelhető kéziratokat, a töredékben maradt szövegváltozatokat is - több ízben első közléssel élve. Az organikusság az élő szervezet mellett a hagyományfolytonosságra utal, így bepillantást kínál a könyv abba a magyar irodalomtörténeti kontextusba is - az ív Áprily Lajostól Babits Mihályon keresztül Rónay Györgyig húzódik -, amelyből Nemes Nagy Ágnes építkezett.