44
Apokalipszis most
Tolnai Gáborné ajánlata

apokalipszis-most

Francis Ford Coppola lenyűgöző víziója az emberi szív sötétjének mélyéről a vietnámi háború őrületén keresztül ábrázolva.

Willard kapitány (Martin Sheen) a saigoni CIA-tól azt a különleges megbízatást kapja, hogy egy megőrült ezredest (Marlon Brando) likvidáljon. Az ezredes ugyanis a kambodzsai dzsungelban alakította ki saját birodalmát, melyben magát istenként imádtatja, és kíméletlen magánháborút folytat a vietkonggal.

A film jelentős része azonban nem erről a megbízatásról szól, hanem az amerikaiakról Vietnámban. Ahogy a kis naszád közeledik az őserdő felé, utasai egyre őrültebb jelenetekkel találják szemben magukat. Ott vannak a turnézó Playboy cicák, a híd Do Lungnál, amit minden nap újraépítenek, a vietnámiak pedig minden este felrobbantják. És ott van például Kilgore ezredes (Robert Duvall), aki helikoptereit Wagner bömbölő zenéjére vezeti rohamra egy kis falu ellen, de csupán azzal a céllal lövik rommá a kis települést, hogy Kilgore láthassa, hogyan szörfözik Lance, a naszád egyik tagja, aki civilben szörfbajnok. Ám akik életben maradtak, azok végül megérkeznek Kurtz táborába, aki persze tudja, hogy Willardot azért küldték, hogy megölje őt – innentől már az történik, amit a kopasz ezredes akar. Az egész film olyan, mint egy kábítószerbódulat, amelyben azonban az Apokalipszis állandóan jelen van.

Joseph Conrad A sötétség mélyén című könyve ihlette Coppolát a film elkészítésére. Igaz, a lengyel származású nagy angol író műve Afrikában játszódik, valahol a Kongó folyó mentén az 1900-as évek elején, nem Vietnámban, de Kurtz ezredes alakját ő teremtette meg. A film megvalósulását többször is kudarc fenyegette: a költségek 13 millió dollárról 30 millióra emelkedtek (1979-ben!); Marlon Brando úgy elhízott, hogy Coppola emiatt megváltoztatta a forgatókönyvet, és félhomályban mutatta vagy dublőrrel helyettesítette; Martin Sheen szívinfarktust kapott; az Olga nevű tájfun tönkretette a díszleteket és a felszerelés nagy részét, minek következtében a rendezőnek a magánvagyonát kellett felajánlania biztosítékul. Ám Coppola tudta, hogy remekművön dolgozik, és még azt a luxust is megengedte magának, hogy kilenc hónapig húzta az utómunkálatokat, vagyis elsősorban a vágást. Nem is maradt el az eredmény: a kész mű aztán minden lehetséges fórumon aratott.


Megtekintés az Online Katalógusban

2025.03.07