Közülük három fiatalt ismerünk meg alaposabban. Joana 21 éves, litván származású ápolónő. Állandóan figyeli az embereket, mindenkin segít, szívén viseli mások sorsát. Ellenben Florian, a sebesült katona és restaurátor csak magára gondol, elkülönül a többiektől, kerüli őket. Csalódott és bosszúszomjas amiatt, hogy saját főnöke, és sok német vagyont harácsol össze műkincslopásból. Bár nem hiányzik a kolonc a nyakába, Emilia állandóan a nyomában van, lovagként tekint rá. A 16 éves lengyel lány, bár nyolc hónapos terhes, állapotát titkolni igyekszik, fél, hogy idő előtt megszületik a gyermeke. Negyedik „főszereplőnk” Alfred, a kikötőben szerelméről és előléptetésről álmodozó fiatal tengerész, aki azon a hajón teljesít szolgálatot, amelyre a többiek majd fel fognak szállni. És kik a többiek? Például a „cipőpoéta”, az elárvult kisfiú, Ingrid, a vak lány vagy Eva, az „óriásnő”. Amikor a társaság végre eléri a kikötőt, folytatódnak a megpróbáltatások. Mikor a Wilhelm Gustloff nevű utasszállító elhagyja Gotenhafen partjait, az 1500 férőhelyen közel 10000 ember utazik…

A könyvet négyük – Joana, Florian, Emilia, Alfred – váltott szemszögéből írta meg Ruta Sepetys. Minden fejezet rövid, pár oldalas, ez egyedivé teszi a narrációt. A regény keletkezését nagyon alapos kutatómunka előzte meg, a szerző rengeteg helyre elutazott, személyesen beszélt szakértőkkel, túlélőkkel, családtagokkal. Bár a szereplők kitaláltak, a regény valós történelmi eseményeken alapul. Létezett a Wilhelm Gustloff hajó, a Hannibál-hadművelet és a borostyánszoba is. A hajót 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, és hatszor annyi áldozatot követelt, mint a Titanic katasztrófája. A Hannibál-hadművelet során több mint kétmillió embert sikerült evakuálni. A világ nyolcadik csodájának nevezett, egykor Szentpétervár közelében található borostyánszobát a porosz király ajándékozta az orosz cárnak. A II. világháború idején a németek úgymond „hazavitték”, majd nyoma veszett.

Megtekintés az Online Katalógusban