Remélhetőleg újabb és újabb generációk fogják szívükbe zárni Dezső bácsit, az aranykoszorús lószerszámkészítőt, Poldi bácsit, Poldi nénit, Kamilla kisasszonyt, a Fiatalokat, Bertamamát, Brenner Oszkárt, a szenesembert, no és természetesen Misut és Síróbabát (akit valójában Piroskának hívnak), illetve az ő igazán nagy titkukat. Édes-bájos kislány, aranyos-kíváncsi kisfiú, kedves, jó szándékú idős emberek, és az ódon házban egyre-másra előkerülő titkok. Tiszta izgalom.

Pedig a recsegő falépcső fokait számolgató (huszonkét falépcső vezet az emeletre, és tizenegy lépcsőfok után következik a lépcsőforduló), a lépcsőforduló kastélyra vagy templomra emlékeztető színes üvegablakait megcsodáló, legszívesebben az oroszlános padon gondolkodó Misu már kezdte azt hinni, rém unalmas lesz a nyár, amit Dezső bácsinál tölt. Ám Poldi néni, Dezső bácsi, Misu, no és persze a szenesember (akivel a gyerekeket riogatják a „buta” felnőttek, pedig ő áldott jó ember ám) jóvoltából csuda dolgok történnek a régi házban. Az események azonban akkor kezdenek felgyorsulni, amikor Síróbaba is megjelenik a házban, aki az örökké morcos Kamilla kisasszonyhoz érkezett – nyaralás céljából.

A könyv először Málnaszörp és szalmaszál címmel jelent meg. Hihetetlen jóság és életbölcsesség sugárzik a sorok közül, amelyek minden érző szívű embert arra ösztönöznek, hogy valami igazán jót cselekedjen. Janikovszky Éva könyveiben az a szép, hogy nem erőszakosan, tolakodva, kioktatva vezetik rá az embereket a mondanivalóra, hanem a lelkünkre hatnak, felkeltik a bennünk szunnyadó érzéseket.

A könyvből Palásthy György rendezésében filmet készítettek 1979-ben, 2003-ban pedig hangoskönyvben is megjelentették – mindkettő kölcsönözhető könyvtárunkból.

Megtekintés az Online Katalógusban