A Mesekalauz úton levőknek válogatása példa arra, hogyan fűzhető fel az emberi élet a mesék rendjére. Az egyes fejezetek végigkalauzolnak bennünket életünk sorsfordulóin: a születés, a gyermekkor, az ifjúkor, a barátság, a hivatás, az érett férfi és nő, az öregkor szépségeit és árnyoldalait mutatják be. Az egyes történetekhez egyszerű magyarázatok, életvezetési tanácsok tartoznak, amelyek szinte kényszerítenek bennünket a továbbgondolkodásra, segítenek megérteni, megélni a népmesei bölcsességet.

Az életfordulókhoz köthető meséket sokéves kutatómunka során válogatta Boldizsár Ildikó, merítve a világ számos népének mesekincséből. Olvashatunk orosz, breton, német, mongol, japán mesét, de olyan, kevéssé ismert népek hagyományaiból is kapunk egy-egy szép történetet, mint a nyenyec, a zürjén vagy a kásmíri, természetesen legtöbbet a magyar népmesékből szemezgetett. Persze a mesegyűjtemény egy szubjektív válogatás terméke, „ahány élet, annyi mese”. Az egyes mesékhez fűzött kommentárok nem kizárólagos megfejtések, nem akar olyasmit beléjük magyarázni, ami csak saját élete szempontjából olvasható ki belőlük. A mesékben kódolt üzeneteket ugyanis mindenki csakis önmagára és élete jobbítására koncentrálva értheti meg.

A történetekből láthatóvá vált, hogy mindig újabb és újabb próbákat kell kiállnunk, de „szilárdan kell hinnünk, hogy nem kényszerből születtünk erre a világra, hanem tudjuk, mi járatban vagyunk” – írja zárszavában a meseterapeuta. A Mesekalauz úton levőknek utolsó mondata: „Az égből három alma hullott a földre: egy a tiéd, egy az enyém, egy meg azé, aki az úton vándorol.” – nem szorul magyarázatra...

Megtekintés az Online Katalógusban