Vannak filmek, melyek a maguk csendes módján, leheletfinom eszközökkel mesélnek kis csodákról. Germain amolyan ügyefogyott mackóként, francia „Forrest Gumpként” csetlik-botlik az életben, alkalmi munkákból él. Sörözik a haverokkal, gondozza a veteményét, és az anyja házának kertjében lakik egy lerobbant lakókocsiban. Az egykori lassú felfogású, rossz tanuló ma is nehezen tud olvasni, hadilábon áll a szavakkal, a mindennapokat a maga egyszerű módján éli meg. A szeretet nélküli gyerekkor, a rideg anya által meghatározott felnőtt mindennapok sivársága után Germain csak abban lelheti örömét, hogy napközben a városka parkjában üldögél a padon, és eteti a galambokat.

Itt hozza össze a sors Margueritte-tel, a törékeny, nyugdíjas tudóssal, aki minden idejét az irodalomnak, a könyveinek és a szavak „hatalmának” szenteli. A két ember szokatlan barátsága észrevétlenül kovácsolódik ott a padon, a galambok közt. Az egyszerű, de szeretetéhes fickó és a világtól búcsúzó művelt asszony kapcsolata mélységes szereteten, és egy szokatlan, de annál erősebb „anya-fiú” kapcsolaton alapul. Germain szomjazza a tudást és az útmutatást, Margueritte pedig még egyszer, utoljára szeretne valamit átadni a szavak szeretetéből.

Eleinte Margueritte olvas fel a hümmögő, szavakat ízlelgető Germainnek, aki lassan „rákap” a tudás és az olvasás ízére. Ezzel indul el a zöldségtermesztő legényember megkésett fejlődése. Előbb csak hallgatja a felolvasást, majd ő maga is neki-nekiszalad. Legyőzi félelmét a betűtől, a kudarctól. Mert végre valaki emberszámba vette, ami az elmúlt 45 évben alig-alig történt meg vele. Margueritte egy idő után szótárt ajándékoz a férfinak, mert „A szótárt használni olyan, mint mikor az ember utazik – egyik szótól a másikig. Elvész benne, mint egy labirintusban. Aztán megáll és álmodik.”

Íme, egy egyszerű történet, ami szívmelengető módon meséli el egy életre szóló barátság születését. Jean Becker filmjében lényegében két, egymásnak gyökeresen ellentmondó személyiség találkozásának lehetünk tanúi, ahol a pusztán formális, gyakran külsődleges ellentétek mögött ugyanaz a belső érték lapul. Marie-Sabine Roger könyvéből írta a rendező Jean Becker és Jean-Loup Dabadie a forgatókönyvet. A párbeszédek feltétlenül kiemelendők, mert kevés és egyszerű szóval, könnytocsogás nélkül, finom részletekkel sikerült érzelmes, ugyanakkor érzelgősségtől teljesen mentes filmet készíteniük.

Megtekintés az Online Katalógusban