Dér Zoltán 1897. december 7-én született Győrben. Születése után pár héttel a család Temesvárra költözött, 1916-ban itt érettségizett az Állami Főgimnáziumban. Még ebben az évben felvették a budapesti egyetemre és az Eötvös József Collegiumba. Itt fizikát, matematikát és filozófiát tanult. Tanári oklevelének megszerzése után, 1923-tól a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanított, majd Pécsen az Erzsébet Tudományegyetem tanársegéde lett. 1925-ben lehetőséget kapott, hogy újra Budapesten dolgozhasson, egykori egyetemén lett tanársegéd, ahol tudományos kutatómunkát is végzett. 1929-ben költözött Sopronba, és harminc éven át tanított a Soproni Állami Széchenyi István Reálgimnáziumban. Közben a tudományos kutatással sem hagyott fel, részt vett Vendl Miklós professzor colemanit kristállyal kapcsolatos kutatásaiban. E tudományos munka révén neve bekerült a „nagy Dana” néven emlegetett angol könyvbe. Számos hazai és külföldi szaklapban publikált. 1933-ban megnősült, feleségül vette Prinner Hildát, és két gyermekük született. 1958-ban állami kitüntetésben részesült, Beke Manó díjat kapott. A Bolyai János Matematikai Társulatnak 10 éven át országos választmányi tagja volt. 1985-ig még korrepetált matematikából és fizikából a Széchenyi téri fiúkollégiumban. Több nyelven beszélt, és negyven éven át játszott a Soproni Szimfonikus Zenekarban mint brácsás. Továbbá a Pedagógus Kórusnak is tagja volt harminc esztendőn keresztül. 1994. október 20-án hunyt el Sopronban. Volt iskolája 2003-ban a 208-as tantermet róla nevezte el.

Dér Zoltán nyugdíjba vonulása után, az 1960-as években kezdte összefoglalni tartalmas és hosszú életútjának élményeit, tapasztalatait – egykori feljegyzéseire, levelezésére és kiváló memóriájára támaszkodva. A könyvben részletesen olvashatunk a gyerekkorról, a nagyszülőkről, rokonokról, az apostagi nyaralásokról. Hetedikes gimnazista volt, amikor kitört az I. világháború. Megtudhatjuk, hogy a zűrzavaros évek hogyan hatottak ki egy gimnazista életére, majd a pályaválasztásról, az egyetemi évekről olvashatunk. Ezeket az éveket a háború utáni időszak árnyékolta be, öccsét, Dér Istvánt is elhurcolták Romániába kényszermunkára. Majd jöttek a tanársegédi évek, a kutatómunkák. A következő nagy fejezet a soproni évekről szól, részletesen bemutatja a Soproni Állami Reáliskolát, ahol 30 éven keresztül tanított. Mesél a házasságáról, a további tudományos munkáiról. Majd kitört a II. világháború, bekövetkezett Sopron többszöri bombázása, a soproni zsidók deportálása, a háborús megpróbáltatások. Dér Zoltán is munkaszolgálatos lett, besorolták a hadi károk kijavítását célzó, védelmi jellegű munkára. A II. világháború után pedig az 1956-os eseményekkel kellett szembenézniük. Nyugdíjazása után is aktív életet élt, folytatta a tanítást, továbbra is hegedült a városi szimfonikus zekekarban, énekelt a pedagógus kórusban. 1966-ban pedig Amerikába utazott meglátogatni 1956 óta nem látott fiát és unokáit.

A Széchenyi Gimnázium honlapján az alábbi sorokat olvashatjuk róla: „Szelíd, jóságos lényével a kevésbé érdeklődő tanulókat is be tudta vezetni a természettudományok rejtelmeibe. Széles körű tudása, műveltsége lenyűgözte hallgatóit. Tudósi szórakozottsága gyakran derűt fakasztott tanítványaiban, akik így egyszerre nézhettek fel rá, és érezhették magukhoz hasonló, mindennapi embernek. A diákcsínyeket sosem torolta meg, humorral viselte, mert maga is ironikusan szemlélte a világot és benne magát, szem elől nem tévesztve a tartós erkölcsi értékeket, és kivívni tanítványai elismerését, tiszteletét, szeretetét a középiskolában.” Diákjai a „Maxi” becenévvel ismerték el, mert mindig a legjobbra, a legszebbre törekedett élete során.

A könyv 2015-ben jelent meg először, de csakhamar kiderült, hogy a megnyilvánuló érdeklődéshez képest kevés példányban. A második, jelen kiadás 2021-ben látott napvilágot, szebb, áttekinthetőbb, grafikailag is érdekesebb tartalommal. A Sopron Anno Egyesület gondozásában jelent meg, a Soproni Széchenyi István Gimnázium Öregdiák Társasága támogatásával, Jakatics Árpád szerkesztésében.

Megtekintés az Online Katalógusban