Egy sikertelen kapcsolat után a középkorúság felé erősen döngető Leonard szülei otthonában, minden magánszférát nélkülözve szenved csendesen, meg sem próbál kilábalni depressziójából, miközben aggódó édesanyja az újabb és újabb öngyilkossági kísérletektől félve figyeli minden lépését. Napközben a családi vállalkozásként üzemelő ruhatisztítóban tölti idejét, munkaidőn kívül borús tájképeket fotózgat, de egészében véve leginkább csak agonizál. Kibillentendő őt ebből a lehetetlen állapotból, szülei összeismertetik Sandra-val, aki törődést és érdeklődést mutat a férfi iránt, ráadásul a családi business-nek sem ártana ez a kapcsolat.
Leonard igyekszik megfelelni szülei elvárásainak, ám dolgát megnehezíti, hogy berobban életébe a problémás lelkivilágú szomszéd lány, nem mellesleg egy igen vonzó szőke ciklon, aki egy pillanat alatt elcsavarja a fejét, habár Michelle a sokat vitatott „legyünk barátok” verziót részesíti előnyben. Innen kezdődik az örök dilemma, persze Leonard számára sokkal vonzóbb a nehezen elérhető szőkeség, mint a készséges barna (akinek ő jelenti az elérhetetlennek tűnő vágyképet), és teljes eddigi életét hajlandó lenne felrúgni a lányért, ami, tekintve az előzményeket, lássuk be, nem lenne azért akkora áldozat. Lehetne mondani, hogy ezután leginkább a sors alakítja az eseményeket, de az igazság az, hogy a szereplők egyszerűen sodortatják magukat az árral, ábrándozva az elérhetetlenről, és különösebb kapálózás nélkül csak hagyják megtörténni az őket megsebző eseményeket. Mindenki arra vágyik, amit nem kaphat meg, és ettől szenved.
James Gray rendező az erőteljes érzelmek nélküli élet „reménytelen üressége” köré építi filmjét, remekül sikerül ezt a nyomasztó kongást, a változás iránti sóvárgást érzékeltetni, a film torokszorító hangulata, mintha füstgép pumpálná a nézőterembe, úgy árad a vászonról, a néző belélegzi, és a film után is érzi, hogy rátelepedett az érzékszerveire. Ennek elérésében nagy szerepe van a filmet fényképező Joaquín Baca-Asay operatőrnek, aki hideg, éles, szürkészöld képeivel járult hozzá a hangulatteremtéshez, valamint a színészeknek.
A főszereplő mellett leginkább a női szakasz, a két barátnőt alakító Vinessa Shaw és Gwyneth Paltrow, valamint az anya szerepében látható Isabella Rosselini kap jelentőséget, de a prímet egyértelműen Joaquin Phoenix viszi, aki tökéletes természetességgel adja át az örökké szorongó, különböző elvárásoknak megfelelni vágyó férfi nehéz szerepét, akiből, ha épp nem figyel, előbújik néhány pillanatra egy vonzó, felengedni képes, szerethető ember.