Haarderék Dániában, egy sziget csúcsán élnek, a Fejen, melyet a Nyaknak nevezett földnyelv köt össze a főszigettel, ahol a legnagyobb település Korsted. A váltott szemszögű fejezetek nagy részét a család kislányának, Livnak az elbeszélése uralja, emellett olvashatjuk az édesanya, Maria lányának szóló leveleit. Külső narrációban kerül bemutatásra, ahogy Roald, az egyik szigetlakó élete összefonódik a családéval.
A Fenyőgyanta feszült hangulatú, lassú folyású bűnügyi regény, egy diszfunkcionális család szomorú, bizarr története, melynek feszültségét paradox módon oldja a gyermeki naivitás és humor. Liv nem jár iskolába, a természetben él, nincsenek barátai, nem fél a sötétben, sőt a sötétség a társa. Életének központja az édesapja, Jens Haarder, aki tanítja őt, és a maga meghasonlott, paranoid módján bármi áron megvédi a családját, bárkitől.
A regény különös atmoszférájában – Liv gondolatain keresztül – a groteszk, hátborzongató történések természetesnek hatnak, hiszen ő csak ezt ismeri, ez az ő valósága. Roald megjelenése után látjuk a kislányt először kívülről, gyermekként, illetve általa ismerjük meg jobban a Livt körülvevő környezetet és Jenst.
A bűnügyi történetek nagy részével ellentétben ebben a regényben nincs csavaros eszű nyomozó, akinek felül kell kerekednie a tettesen, a bűnesetek morbid módon beleolvadnak a hétköznapokba, az utolsó sorokig. Ane Riel dán írónőnek ez a második megjelent regénye, 2016-ban megkapta érte a Svédországban alapított Üvegkulcs díjat, melyet évente ítélnek oda a legjobb skandináv kriminek.