"Ez a kötet jelentős mértékben különbözik az előzőktől. Ciklusok nélkül, születésük időrendjében követik egymást a versek nyolc éven át: az ukrajnai háború kezdetétől annak egyre szélesebb kibontakozásáig. Nem ellentmondás ez az ismert latin szállóigével szemben? Egyértelműen az. A múzsák lapíthatnak az égdörgésben, rejtőzhetnek jogos és igazolt téli álomba, de a költő nem tarthat vele. Nem járhat lehorgasztott fejjel azok közt, akik szavaiba kapaszkodva várják a gyászba borult égbolt tisztulását. Ha ezt nem képes előidézni, akkor gyűlöletet és bosszút se keltsen, átkot ne szórjon a szája. Mondja, ismételgesse Jézus nevében, hogy ember az embernek nem született ellensége. Akkor sem, ha alattomos ideológiák által rászedetten ölni kényszerül" - gondolja új verseiről a Szerző.

Az Olvasók pedig gondolhatnak arra, hogy egyszer a szörnyűségek véget érnek, s attól kezdve jó dolgok is történhetnek velünk. Ennek hitében segítsen bennünket Vári Fábián László kötete.