A Születésnap című ifjúsági regény főhőse egy kamaszlány, Illés Bori. A tizenéves lány már nagyon várja a 14. születésnapját. Ez a helyzet mindenki számára ismerős. Ám Bori nemcsak az ajándékok és egyéb meglepetések miatt szeretné siettetni az időt, hanem mert úgy érzi, hamarosan egy új élet küszöbére érkezik: egy olyan új világ következik számára, amelyben már senki sem kezeli gyereknek, vagyis felnő...

Sok gyerek vágyik erre, amiről akkor még nem is sejti, hogy mit is jelent valójában. Hiszen olyan kecsegtető a felnőttek világa: mindent szabad nekik, és mindig azt csinálnak, amit éppen akarnak! Bár a regény a hatvanas évek Magyarországán játszódik, témája ma is aktuális. A gyermek és felnőttkor közti keskeny határvonalat érzékelteti. Szabó Magda megfogalmazása szerint a 14 éves fiatal szülei szerint, ha munkáról van szó, felnőttnek, ha szórakozásról, szerelemről van szó, gyermeknek számít.

A felnőtté válás útja sokkal rögösebb, mint ahogy azt Bori elképzelte, ezért számtalan kudarcélménnyel kell szembesülnie addig a bizonyos jeles napig. Az igazi születésnapig pedig ‒ amely nem feltétlenül azonos a naptárban megjelölttel ‒ még sok fájdalmat, várakozást, kudarcot és örömöt kell átélnie.

Illés Bori szülei egyszerű munkásemberek: édesapja villamosvezető, édesanyja házmester. Sokat nélkülöztek gyermekkorukban. Ezért édesanyja minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kisebbik gyermeke mindent megkapjon. A szentestét megelőző estén is Borinak vásárolja meg az általa annyira áhított ruhát, amiről a kislány azt hiszi, felnőtté teszi őt. Bori mindenáron felnőtt szeretne lenni, egész jövőbeli életét eltervezi képzelt szerelmével, Rudolffal. Amikor Sós Tibor mérnök a házba költözik, őt azonosítja ideáljával. Bori nem veszi észre, amit szülei már rég tudnak, hogy az embert nem a felnőtt ruha, cipő és felnőttes hajviselet, hanem viselkedése, gondolkodása teszi felnőtté. A szülők nem értik meg Borit, ahogyan Bori sem érti meg őket. Mindannyiuknak más dolgok a fontosak. A könyv egyik legmeghatóbb része, mikor Bori édesanyja balesetét követően rádöbben addigi viselkedésére, és élete első fizetéséből egy kis műfenyővel ajándékozza meg beteg édesanyját, akinek gyermekkorában soha nem volt karácsonyfája.

A regény végére Illés Bori nemcsak felnőtté válik, hanem megtanulja tisztelni mások érzéseit, jobban megérti a körülötte élőket. Átérzi sorsukat, és már saját problémáin kívül mások gondjai is érdeklik, segít megoldani azokat. A felületes, szórakozott, csak magával foglalkozó Bori, akit édesanyja alaposan elkényeztet, a könyv végére már a múlté. Felelősségteljes ifjú nő, „felnőtt”.  Bori viszonya a szüleivel megváltozik. Szerelme Rudolf, az általa képzelt ideál iránt megszűnik. Viszonya osztálytársaival is megjavul. A regény végére minden elrendeződik, hiszen minden jó, ha a vége jó.

Megtekintés az Online Katalógusban