Mikszáth Kálmán azt mutatja meg a Két választás Magyarországon című művében, hogyan torzul el ferde viszonyok közepette minden emberi érzés. Katánghy Menyus alakját először egy karcolatban hívta életre, és képviselővé válásáig írta meg hősének pályáját. Két évvel később, A körtvélyesi csíny címmel újabb választási „cselfogását” örökítette meg. A két elbeszélést csak később fogta egy kötetbe azonos címmel. A hangsúly a jellemrajzon van: maga a cselekmény elhasznált, jellegtelen, hírlapokból szedett, esetleg Dickenstől kölcsönzött motívumokból épült.
Katánghy feudális úri előítéletekkel élve akar felülmaradni a másfajta törvényekhez igazodó polgári világban is, így törvényszerűen lesz parazitává, az élet hamisjátékosává. Főhősének jellemét, egyéniségét rajzolva Mikszáth itt egyértelmű ítéletet nem mondott. Stílusában legfőbb ellentmondása tükröződött. Jól látta a kiegyezés úri társadalmának elposványosodott életét, de jövőt idéző társadalmi eszmények híján némi legyintő cinizmus is belopakodott művészetébe; vállat vonó egykedvűségre késztette a tehetetlenség érzése.
Mikszáth kiábrándult, kesernyés fölénye az úri Magyarország közéletével szemben tükröződik a könyvben. Annyira kicsinyesnek, törpének, jelentéktelennek vélte az ott történő dolgokat, hogy még bírálatát is másnak, egy önmagában is kacagtató figurának a szájába adta. A karcolatokból kikerekedett az elvtelen, jellemtelen, mindent az egyéni kényelem szempontjából néző közéleti sviháknak az arca.