A szabadságharc idején tábori lelkészként kísérte a győri nemzetőröket, futárként tevékenykedett, emiatt később álnéven gyógyszerészsegédként bujkált, majd 1850 májusában menekülnie kellett, így egy marék hazai földet a keblébe rejtve elhagyta az országot, és Londonban talált új otthonra. 1850–1851-ben a Pesti Napló londoni tudósítójaként dolgozott, majd a tudományos munka mellett fordításból és tanításból tartotta fenn magát – többek közt Kossuth fiai, Ferenc és Lajos Tódor oktatójaként. 1859-ben ő bonyolította le titokban Széchenyi István Ein Blick című munkájának kinyomtatását.

Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát közbenjárására amnesztiát kapott, 1866-ban léphetett ismét magyar földre. Az Akadémia rendes tagja és osztálytitkára lett, majd Győr vármegye péri kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. 1871-ben kapta meg osztálytanácsosi kinevezését a Kultuszminisztériumba. Andrássy Gyula miniszterelnök azonban őt javasolta az ekkor 13 éves Rudolf trónörökös magyar történelemtanárának. Rónay eleinte vonakodott elfogadni a megbízást, mert aggódott, hogy „nem fognak-e Bécsben oly történelmet kívánni […–], aminőt ők óhajtanak”, de miután biztosították, hogy szabad kezet kap, vállalta az állást. A királyi szülők és a trónörökös közvetlen környezete elégedett volt Rónay munkájával. A sikert látva Erzsébet legkisebb lánya, az ekkor ötéves Mária Valéria nevelésének irányításával is megbízta 1873-ban. Sor is került néhány találkozóra a 4 éves főhercegnő és Rónay között, amikor játékba ágyazva tartott magyar nyelvórákat, ám mégis meghiúsult a felkérés (melynek okára csak utalások vannak a kötetben), és csak 1875 februárjában kezdhette meg a hercegnő oktatását. A feladatot végül tanítványa serdüléséig, 1883 tavaszáig látta el. Egy 48-as tanította a császár gyermekeit, ugyanaz, aki Kossuth Lajos gyermekeit is!

Rónay egész életében vezetett naplót. Nyugállományba vonulását követően kezdte meg naplói feldolgozását, egyes szövegek kihagyásával, átírásával emlékirattá dolgozva át azt (maga Naplótöredéknek nevezi). Az elkészült írást díszesen beköttette, míg az eredeti naplót valószínűleg megsemmisítette. A kéziratot a pannonhalmi könyvtár őrzi. Visszaemlékezéseit nem a nagyközönségek szánta – csak tíz példányban nyomtatta ki, ajándékul a számára fontos személyeknek és intézményeknek, ebben a változatban is kihagyva a még élőket érzékenyen érintő részleteket. Bár csak halála után akarta ezeket a példányokat az érintetteknek átadni, de a nyomtatás híre eljutott a bécsi udvarba, így 1885-ben Erzsébet királyné kérésére kénytelen volt egy példányt elküldeni Mária Valéria névnapjára.

A kéziratból először 1996-ban jelent meg válogatás, az azonban Rónay 1848-1849-es tevékenységére koncentrált. A most megjelent kötet az udvari tanárságára vonatkozó feljegyzéseiből válogat. A visszaemlékezés Vér Eszter Virág és Borovi Dániel gondozásában jelent meg. Az udvartartás tagjaként eltöltött 11 év emlékeit 17 fejezetben olvashatjuk, melyet Borovi Dániel utószava, a rövidítések feloldása, a felhasznált források és a válogatott irodalom követ. Érdekesség, hogy Rónay eredeti szerkesztési elveit követve, az uralkodócsalád egyes tagjaival váltott leveleit és a Mária Valéria neveléséről szóló jelentéseit is tartalmazza. A kötet bepillantást enged a császári család mindennapjaiba. Láthatjuk a családtagok közötti kapcsolatot, Mária Valéria ragaszkodását idősebb testvéreihez, Rudolfhoz és Gizellához, valamint szoros kötődését édesanyjához is, akinek gyakori távolléte igencsak megviselte. Ezekben az időszakokban Rónay heti rendszerességgel, információdús levelekben számol be a főhercegnő életéről. Írt például a Bécsben és Gödöllőn töltött karácsonyokról (mely egyben Erzsébet királyné születésnapja is). Erre a különleges alkalomra, valamint az újévre és Erzsébet névnapjára (november 19.) is köszöntésekkel készült Mária Valéria, melyeket Rónay Jácint írt és tanított meg neki. A kötetből képet kaphatunk a gyermekek napirendjéről, az általuk tanult anyagokról, de Rónay tanítási módszereiről is.

A kötetben gazdag jegyzetapparátus segít eligazodni, bemutatja a szereplő egyéneket, helyszíneket, segít a nehezen érthető kifejezések, utalások feloldásában. Emellett képanyag is színesíti a naplót, a családtagok és a szerző képein kívül, láthatjuk Mária Valéria eredeti leveleit, vagy a Rónay Jácint által lepréselt virágokat, melyeket Erzsébet királyné 1875. szeptember 10-i sassetot-i lovas balesetének helyszínén gyűjtött, vagy a királynétól kapott mellkeresztjét. Mindenkinek érdemes elolvasni, aki kicsit szeretné a történelmi alakok emberibb arcát látni. A kötet egyaránt érdekes a szakma és az érdeklődök számára is, bár Rónay leírásai kicsit szárazak néhol, és meglehetősen keveset írt az udvari intrikákról, hacsak nem érintették személyesen.

Megtekintés az Online Katalógusban