Ha szeretnénk a történelmet és az azt mozgató embereket megközelíteni, elvont panoptikum helyett eleven valóságként szemlélni, akkor érdemes fellapoznunk Plutarkhosz írását. A nagyszerű történetíró, aki a római császárkor elején, az i. e. 1-2. század fordulóján élt, összekapcsol bennünket a görög és római történelem kiemelkedő hőseivel, akiknek sorsát és jellemét mesteri módon állítja párhuzamba egymással. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok.
A gyűjtemény, amelyet a közép-platonista filozófus idős korában írt, csaknem teljes egészében ránk maradt, mindössze egyetlen életrajzpár veszett el belőle. Különlegessége, hogy a szerző, aki görög származású, de később római polgár lett, a részben római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmét kapcsolja össze, bemutatva mindkét civilizáció nagyszerűségét és nehézségeit. Olyan társadalmi környezetet ismerhetünk meg, melyben a fogyasztói szemlélettől eltérő értékrend uralkodott. Nagyformátumú emberekkel „találkozhatunk”, akik számára fontos az igazságosság, a mértékletesség és a bátorság.
Az ember mindig is szívesen olvasott másokról, kíváncsiságból, csodálatból és önmagát keresve mások tükrében. Plutarkhosz életrajzait azért jó elolvasni, mert izgalmasak, meglepőek, mert hatalmas tudás és ismeret áll mögöttük, és mert az író hitt abban, hogy a görög és a római történelem hősei erényeikkel és hibáikkal az emberi természet mélyebb megismerésére tanítanak. A reneszánsz is ebből a munkából vette át az emberi nagyság pédaképeit, Shakespeare, Goethe, sőt Nietzsche is visszanyúlt hozzá.