A 19. század elejére egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozott a világ valósághű ábrázolására. A technikai fejlődés és a szükséglet megjelenésétől egyenes út vezetett a fotográfia feltalálásáig. Egy francia vegyész, Louis Daguerre 1837-ben mutatta be elsőként a később róla elnevezett dagerrotípiát, amely ezüstözött rézlemezre készült, mai értelemben nem volt sokszorosítható. A papírra készült talbotípia (mely feltalálójáról, William Harry Fox Talbotról kapta nevét) jelentősége a negatív-pozitív eljárás elválasztásában van, mellyel a képek sokszorosíthatóvá váltak.

Skopáll József volt az első fényképész, aki Győrben műtermet nyitott. 1814-ben született a Nyitrához tartozó Zoboron. Pályáját pirotechnikusként kezdte, 1837-ben Győrben is megfordult. Der See-Kamp (A tengeri csata) című, 3 részes önálló tűzijáték-műsorral jelentkezett. Első győri műterme a Torony utca 163. (ma Arany János u. 16.) számú ház első emeletén volt. Az 1848. április 29-én megjelent hirdetésében dagerrotípiák és talbotípiák készítését is vállalja, mindenféle, akár gyűrű vagy medalion méretben, de nagyban, sőt akár színezve is. Részt vett a szabadságharcban: 1848. december 3-tól honvéd tüzérhadnagy volt Lukács Dénes tüzérségi igazgató mellett, 1849. május 4-től tüzér főhadnagy. Mészáros Lázár, a szabadságharc hadügyminisztere emlékirataiban megemlíti Skopáll főhadnagyot, akinek nevével 1867 után a Moson Megyei Honvédegylet tagjai között is találkozhatunk. A szabadságharc leverése után visszatért Győrbe, és folytatta a fényképkészítést. Az ő nevéhez fűződik a Skopall-készülék, melyet ő maga tervezett és épített, s a negatívok nagyítását tette lehetővé. 1857-ben felesége, Raith Jozefa meghalt nyolcadik gyermekük születése után. A következő évben újranősült: második felesége, Lameur Mária társa lett a fotográfiai vállalkozásában is, és további három gyermekkel ajándékozta meg. Több kiállítást is rendezett Győrben. 1861-ben Magyaróváron is megnyitotta műtermét, üzleti vállalkozása sikeresen működött. Bővítette győri, Torony utcai műtermét, később újat építtetett a Rábaszer utca (ma Zechmeister u.) 30. szám alatt. Skopáll Józsefet a halál is munka közben érte: 1870. november 17-én Ménfőn, a Győr-Graz „vaspálya” próbamenetének vendégeit akarta lefotografálni, munka közben rosszul lett, szélütés érte.

A Skopáll-műteremben készültek vizitkártyák is. A látogatások alkalmával névjegy helyett átnyújtott képet nevezték vizitkártyának. A kartonpapírra kasírozott kép tetszőleges számban sokszorosítható volt. Gyorsan népszerűvé vált egész Európában, sőt azon kívül is.  A kötetben ugyan ilyenek nem szerepelnek, de a múzeum gyűjteményében számos kártya található, a későbbiekben ezek azonosításával még bővülhet a gyűjtemény, melyben többnyire polgárokat ábrázoló képek mellett néhány Győr utcáit, városrészeit megörökítő fotó is fennmaradt.

Az olvasó megismerkedhet a XIX. században élt győri polgárokkal, és bár sajnos csak néhányuk nevét ismerjük, de megfigyelhetjük öltözködésüket, a kor divatját. Skopáll képein többféle rendű, rangú ember tűnik fel, így széles tablója maradt fent az akkori társadalomnak. A portrékon kívül ismerünk néhány városképet is Győrről, melyeken láthatók korabeli épületek. Győr mellett más városokról is készültek fotók. Amennyiben a kötet felkelti az érdeklődésünket, akár Mosonmagyaróvárra is ellátogathatunk, ahol a Hansági Múzeumban Magyaróvár első fényképésze, a 210 éve született Skopáll József címmel kiállítás nyílt május 24-én Skopáll József tiszteletére. A tárlat a fényképész teljes életútját igyekszik bemutatni, különleges fotókon keresztül. Az időszaki kiállítás augusztus 21-ig várja az érdeklődőket.

Megtekintés az Online Katalógusban