Az Erato kiadó 2022-ben jelentette meg a teljes művet tartalmazó albumot. A zenei anyagot 2021. november 26. és 29. között rögzítették Essenben az Alfried Krupp Saal-ban. A szóló szerepeket kiváló művészek tolmácsolják: John Chest (Valens) amerikai bariton, Paul-Antoine Bénos-Dijjan (Didymus, római katona, Theodora szerelmese) francia kontratenor, Michael Spyres (Septimius) amerikai tenor, Lisette Oropesa (Theodora) amerikai szoprán, Joyce DiDonato (Irene) amerikai mezzoszoprán. A felvételen közreműködik az Il Pomo d’Oro Choir és a 2012-ben alapított Il Pomo d’Oro kiváló régizenei együttes. Vezényel Maxim Emelyanychev.

Az 1640-es évek elejétől létező oratórium kifejezéssel „a több részes, drámai-elbeszélő jellegű, többnyire bibliai témájú, egész estét betöltő, szóló énekhangra, kórusra és zenekarra komponált” művet illetik, amelyet legtöbbször hangversenyszerűen adnak elő. A német zeneszerző első, még olasz nyelvű oratóriumát Rómában mutatták be 1707-ben Il trionfo del Tempo e del Disinganno címmel. Händel nevéhez fűződik az angol nyelvű oratórium megteremtése, a műfaj addig ismeretlen volt ugyanis a szigetországban. A huszonkettő angol nyelvű oratóriuma közül az elsőt 1720-ban Esther címmel játszották Londonban.

Händel a Theodorát 1749 júniusa és júliusa során írta, különlegessége, hogy a többi angol nyelvű oratóriuma nagyobb részt ószövetségi, kisebb részt mitológiai történeteket mond el, ehhez képest a Theodora „az egyetlen keresztény témájú oratóriuma”. A történet 304-ben Antiochiában, a Diocletianus császár által elrendelt keresztényüldözés idején játszódik és az őskeresztény mártíromságról szól. A címszereplő egy a Római Birodalomban élő állhatatos keresztény nő. Érdekesség, hogy az oratórium két fő alakja, Theodora és Didymus a valóságban is éltek, 304-ben Alexandriában hunytak el keresztény mártírként, alakjukat Szent Ambrus (339‒397) örökítette meg elsőként.

Händel Theodorája bővelkedik „csendes, magába forduló és mélyreható zenével, amely Händelről mint a pszichológiai ábrázolás mesteréről, a belső drámai konfliktusok hangzó festőjéről árulkodik”.

Érdekesség, hogy az ősbemutatón a mű nem aratott nagyobb sikert, bátran tekinthető igazi kudarcnak, a zeneszerző életében ez volt a legritkábban játszott oratóriuma. A bukásnak két oka lehetett. Egyrészt „a keresztény szent üldöztetésének és mártíromságának témája túlságosan távol állt azoktól az ószövetségi elbeszélésektől, amelyeket a londoniak Händel drámai oratóriumaitól megszokhattak”. Másrészt a premiert megelőzően földrengés volt Londonban, és Händel mecénásai is elhagyták a várost, emiatt nem tudtak részt venni az ősbemutatón. Mindezek ellenére maga Händel az egyik legjelentősebb oratóriumának tartotta a Theodorát. Néhányan már kortársai közül is felismerték azonban a Theodora nagyszerűségét. Anthony Ashley Cooper, a negyedik Earl of Shaftesbury egy levelében csodálatát így fogalmazta meg: „Háromszor hallottam, és bátran kijelentem, hogy Händel valaha írt legtökéletesebb, legszebb és leggondosabban kidolgozott zeneműve.”

A Theodora „a keresztény sorsba vetett személyes hitet demonstrálja; a nemesség, a hűség, az áldozat és végül a mártíromság olyasfajta bátorság különféle arcaiként jelenik meg, amely gyökeresen különbözik a katonai hősiesség lármájától. Händel a kereszténységet és a pogányságot egyformán élőnek és vonzónak ábrázolja, Theodora odaadása és jámborsága egyaránt származik saját fiatalos hevéből és a nem túl régóta létező vallásból, majd az előbbit jelöli meg erkölcsileg kívánatosabbnak”.

Megtekintés az Online Katalógusban