Kiss Jenő Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár szülőfalujában, Mihályiban kezdte meg a tájszavak gyűjtését 1963-ban, kezdetben még csak passzív módszerrel, nyelvjárási beszélők spontán beszédéből ellesve. Ezt célzott gyűjtések követték, ugyanis az 1970-es évek végére egyértelművé vált, hogy az idős nemzedék elmúltával felgyorsul az eredeti tájszavak és táji szólások, közmondások, szóhasonlatok, szójárások visszaszorulása. 1980-tól a frazeologizmusok gyűjtésére összpontosította a figyelmét.

A szerző erről így ír a kötet ajánlójában:

„Erkölcsi és tudományos kötelességemnek éreztem, hogy minél többet megmentsek én is annak a hagyományos paraszti, falusi életnek a nyelvi emlékei­ből, amelyeket nemsokára múlttá formál a változtató történelem. Örülök annak, hogy követtem annak idején a belső sugallatot. Így született meg az Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban című kötet, s jelent meg 1989 ben a Nyelvtudományi Értekezések 127. számaként.

Négy szempontból minősítettem a mihályi frazeologizmusokat:

1. mennyiben tájiak s mennyiben ismertek az ország nagy területén,
2. a frazeologizmusok mely típusába tartoznak,
3. szinkrón társadalmi érvényük (ismertségük, illetve használtságuk foka) szerint,
4. stílusértékük szerint. A minősítéseket nyelvjárási lexikográfiai tapasztalataimnak a nyomán alkalmaztam.”

Megtekintés az Online Katalógusban