105
Ifj. Sarkady Sándor: A selmeci-soproni diákhagyományok bűvöletében (1957–1977) – I. kötet
Légrádi Szilvia ajánlata
Ifj. Sarkady Sándor 1964. szeptember 11-én született Sopronban. Könyvek iránti szeretete már gyermekkorában kialakult, melyet irodalmár édesapjától és történész nagybátyjától örökölt. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, első diplomáját pedig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtár–történelem szakán szerezte kiváló minősítéssel. Második diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem kiegészítő szakon, szintén kiváló minősítéssel vehette át. Érdeklődése már korán a helytörténet felé fordult, alapító tagja a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének. Fő érdeklődési köre Sopron II. világháborús korszaka. 2005 szeptemberében lett a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtárának főigazgatója, 2016-ban pedig PhD fokozatot szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A 2021-ben megjelent A selmeci-soproni diákhagyományok bűvöletében című kötete részletesen mutatja be a selmeci-soproni diákéletet és szokásokat. A nagy múltú selmecbányai Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola 1919-ben, az I. világháborút követően kénytelen volt áttelepülni Sopronba. Azonban az ősi diákhagyományokat nem feledték el, az utódintézményekben a hallgatók azóta is tovább ápolják azokat. 2014 óta ezek a hagyományok felvételt nyertek a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
„A selmeci diákhagyományok, mint egyedülálló szokások, mélyen gyökereztek a múltban, és ma is töretlenül élnek a Soproni Egyetemen. A balekok fogadásának, a balekhétnek és a balekkeresztelőknek, valamint a szigorú szabályok szerint lezajló szakestélyeknek egyetlen célja volt és van: a testvériség és holtig tartó barátság kialakítása az ifjúság körében.”
Ifj. Sarkady Sándor szívügyének tekinti a selmeci-soproni hagyományok feltárását és megismertetését. A hagyományok ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkereszttel is kitüntették. A kötetben a szerző rengeteg fényképet, évfolyamfotókat, gazdag papír és tárgyi dokumentumokat, személyes visszaemlékezéseket, egykori hallgatókkal készített interjúkat közöl, melyek során megelevenedik a korszak hangulata is.
A monográfia második része 2024-ben jelent meg, mely az 1977–1988-ig terjedő időszak hagyomány megtartásának és átadásának szép és derűs világába ad betekintést, az akkoriban készült filmek képkockáinak felhasználásával is többletélményt nyújtva az olvasóknak.
2024.05.28
