„Vannak, akik abban a biztos tudatban élik le az életüket, hogy a végén mind megbűnhődünk a tetteinkért, megfizetünk mindenért: kisebb-nagyobb titkainkért, erkölcsi botlásainkért, árulásainkért és hűtlenségeinkért, a sok gyöngeségért, amelyek óhatatlanul végigkísérik életünket.”
Hamarosan tizenegy éve lesz, hogy a lányunk meghalt, de azt hiszem, szerette volna ezt a tervemet, büszke lett volna rám. Ez a gondolat újabb gondolatot szült, bekapcsoltam a számítógépet, és tudtam már, hogy az emlékezetem szeszélye szerint kell leírnom az eseményeket, hanyagolva a hivatalos kronológiát. Hogy megadjam a tisztességet a tizenegy sportolónak, akiknek még a nevét sem merik nyilvánosan kiejteni, attól félvén, hogy ettől megkeseredik az ünnepi hangulat; de azért is, hogy visszacsaljak a fénybe egy férfit, akiről még soha nem meséltem senkinek; aki a tizenegy koporsóval együtt éppen olyan végérvényesen eltűnt az életemből, mintha őt is meggyilkolták volna a fürtstenfeldbruck-i katonai repülőtér kifutópályáján. Sam Cole volt a neve.
Egy újságíró, hajdani tudósító emlékszik vissza és írja meg napról napra 1972 szeptemberének történéseit, amikor a müncheni olimpián palesztin terroristák tartanak fogva majd ölnek meg tizenegy izraeli sportolót. 1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terroristacsoport behatolt a müncheni olimpiai faluba, és túszul ejtette az izraeli küldöttség tizenegy tagját. A boldog olimpia pillanatok alatt rémálommá változott, a németek mentőakciója a túszok halálával végződött.
Jean Mattern negyedik regénye a túszdráma pillanataiban jut el a katarzisig, a francia szerző számos írott, rádiós és televíziós forrást felhasznált ezzel szemben nem a terrorszálra, hanem két férfi hirtelen kibontakozó, szenvedélyes kapcsolatára fókuszál. A Szeptember egy brit és egy amerikai újságíró személyes drámája, miközben körülöttük kifordul magából a világ.