193
Amy – az Amy Winehouse-sztori
Tolnai Gáborné ajánlata
Asif Kapadia dokumentumfilmjében Amy Winehouse tragikus életét korábban nem látott, archív felvételeken keresztül láthatjuk. A filmben házi videók és mobilfelvételek sora mutatja be a kultikus énekesnőt, és kollégák, barátok, családtagok nyilatkoznak róla. Az Amy – Az Amy Winehouse-sztori nem használ hagyományos interjúhelyzeteket, az archív felvételek mellett az énekesnő világhírű dalait és fellépéseit mutatja meg a nézőknek koncert- és lemezfelvételeken keresztül. Egészen kivételes előadásban csendül fel többek között a Rehab, a Back to Black, a Love Is a Losing Game és a You Know I'm No Good is. Amy született zenei tehetség volt, aki hangjával teljesen elvarázsolta közönségét. Dalait saját maga írta és adta elő, ám karrierjének hamar véget vetett az állandó rivaldafény és médiafigyelem előtt zajlott botrányos kapcsolata és szenvedélybetegsége. Rajongói ünnepelték tehetségét, és teljesen a zenéje hatása alatt álltak, személyiségéről azonban csak a médián és a bulvárhíreken keresztül értesültek. Ezen változtatott az Amy, amely első alkalommal mutatja meg a világnak és a rajongóknak az igazi Amy Winehouse-t. A hatszoros Grammy-díjas, észak-londoni lány 2011 júliusában alkoholmérgezésben halt meg, mindössze 27 évesen.
A film hangulata rendkívül nyomasztó, melybe mesterien belecsempészte a BAFTA-díjas rendező Amy életének fontosabb momentumait, jellemének, lényének központi vetületeit, már ha Amy élete valóban főleg csak a drogokról, piáról és a zenéről szólt. Amy igen rövid, tiszavirág életét egészen a kezdetektől a sztárság felé vezető úton át a szomorú végkifejletig nyomon követhetjük a filmvászon előtt ülve, miközben úgy érezhetjük, hogy mi is részévé válunk ennek az édes-bús, disztópikus, életízű mesének, hogy aztán a végén hidegzuhanyként törjön ránk a felismerés: mindez valóban meg is történt, és nem lehet „visszacsinálni”. Pedig nagyon szeretnénk. Nagyon szeretnénk néha közbelépni a történetben, jól megrázni Amy vállát, vagy éppen az őt körülvevő emberekét, hogy megakadályozzuk az elkerülhetetlent, egy csillag mélybe vetődését. Úgy látszik, minél magasabbra emelkedett ez a csillag, annál nagyobb mélységekben érezte magát, és tomboló üstökösként, szinte fénysebességgel távolodott el a racionalitás és a józanság szilárd talajától. Közben pedig röpködnek az agyunkban a miértek. Miért nem tudta soha feldolgozni szülei válását? Miért pont a legnagyobb narkós lúzerarcba kellett beleszeretnie? Miért volt mellette végig a pályája során apja? És legfőképpen az, miért nem ment időben a rehabra?
Életének szerves részét képezte a számos agytompító variáns, az ital, a drogok, az önpusztító kapcsolatok, mindezt csak tetézte „szuperdiétának” titulált súlyos étkezési zavara, a bulímia, mely gyakorlatilag 14 éves korától fennállt. Az a rácsodálkozó csillogás, ami a fiatal Amy szemében még ott ragyog, ahogy a világra tekint, szépen, lassan teljesen kialszik, eltompul, tekintete egyre zavarosabb, minden újabb magánéleti kudarc után, melyeket művészként százszor olyan erősen élt át, érzelmi életének csatatere rendkívül tág amplitúdók közt mozgott. Ezzel szemben barátai körében híres volt kimagasló intelligenciája, zenészi zsenialitása, melyet a szakma is több ízben elismert, összesen 26 díjjal.
Mind tudjuk, ennek a történetnek nem happy end lesz a vége, nincs benne hercegnő, sem pedig hős szerelmes lovag. Viszont van benne egy törékeny, szikrázóan tehetséges fiatal lány, aki bár csak 27 évet élt, és ezzel felkerült a híres-hírhedt „Club 27” listára, melyen olyan nevek szerepelnek, mint Janis Joplin és Jim Morrison, ám mindemellett sikerült neki az, ami csak oly keveseknek adatik meg egy emberöltő során: megvalósította álmait, és munkásságával jelentős hatást gyakorolt a világra. Amíg élt, kalitkában érezte magát, melyet a mese végén örökre elhagyott, nem hagyva mást maga után, csak mély, egyszerre lágy és kemény hangját, mint bizonyítékot arra, hogy a valódi zene olyan, mint a valódi szerelem, nem múlik el soha...
2024.02.09
