792
Nanny McPhee és a Nagy Bumm
Polczer Adél ajánlata
A Nanny McPhee folytatása nem kifejezetten gyerekfilm, vagy legalábbis tízéves kor alatt nem ajánlom. Bár számos mesés, varázslatos, kalandos és szellemes pillanata van, a háttérsztori meglehetősen kemény, és tele van ijesztő jelenetekkel. Mert az égetni valóan rossz kölköket és a klasszikus erényeket preferáló varázsdadát (Emma Thompson) leszámítva mégiscsak komoly dolgokról szól a film.
A szerető család fejét (Ewan McGregor) behívják sorkatonai szolgálatra a második világháborúba, az anyuka (Maggie Gyllenhaal) pedig kínzóan egyedül marad az eleven gyerekekkel és a vidéki farm gondjaival, mígnem egy napon gyásztávirat érkezik, aminek tartalmát senki nem meri elhinni. A Nanny McPhee - A varázsdada ehhez képest egy gyomorrontásig zabálni való esküvői torta volt. Persze A varázsdada még az eredeti Christiana Brand: Nurse Matilda-könyvek alapján készült, A nagy bummot viszont már Emma Thompson írta, csak a dada karakterét átvéve, minden más saját fejlesztés. A világháború nem szokványos gyerekfilmtéma, ahogy az sem, ha egy családot az elárverezés réme fenyeget. Mindezek mellett már csak puhára főzött falat a pókerfüggőség, a szegények vs gazdagok témája, a válás és a bombahatástalanítás. Mindez riasztóan hangozhat, de Emma Thompson sokkal okosabb annál, hogy túl direkten dobja ezt a gyerekek arcába. Rengeteg verbális és vizuális humor, kedvesség, báj, huncutság, sőt alpári poén dobja fel ezt a rémes világot, szóval a könnyeink azért a mosolybarázdában csordogálnak lefelé.
Az már valószínűleg nemcsak Emma Thompson, hanem a rendező Susanna White érdeme is, hogy sok klasszikus szerepen edződött, ún. Shakespeare-színész játszik a filmben. A 76 évesen is ámulatba ejtő Maggie Smith (Mrs. Docherty szerepében) beválasztásáért hálásak lehetünk, a film egyetlen mosoly nélküli, igazi, komoly szereplője Ralph Fiennes Lord Gray szerepében most is zseniális, és Rhys Ifans mint Phil bácsi hozza a Sztárom párom idióta lakótársának alakját.
2020.03.20
