1986-ban Mercury egy spanyol televízióműsorban megemlítette, hogy a művésznővel szívesen dolgozna együtt, rövid időn belül ez a kívánsága teljesült, hisz pár hónappal később a barcelonai Ritz Hotelben találkoztak, és együtt vacsoráztak. Akkor úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek. A művésznő elfoglaltsága miatt Mike Moranra és Mercury-ra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercury-t és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Időszűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét (Ensueño) Caballé.

Az albumról kislemezként a The Golden Boy, a How Can I Go On és a Barcelona dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb sláger és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A Barcelona a lemez fő dala, eredetileg csak ezt tervezték elkészíteni. A címe és témája Caballét jelképezi: Mercury csodálatát az énekesnő iránt, „aki az ő szemében nemcsak a szülővárosát testesítette meg, hanem az egész népét.” A La Japonaise japán nyelvű verssorai és keleties zenéje a Mercury által nagyon kedvelt japán kultúra iránti tiszteletét fejezte ki. A The Fallen Priest és a The Golden Boy dalok szövegét Tim Rice írta. Az előbbi két szerelmes kálváriáját meséli el, amelyben Caballé Isten hangjaként szólal meg, utóbbiban az énekes álmai asszonyáról énekel, a gospel hatást énekesek háttérvokálja erősíti. Az Ensueño az egyetlen dal, amelynek felvételekor a két énekes egy mikrofonba énekelt. Caballé rávette Mercury-t, hogy a feszes tenor helyett természetes bariton hangján énekeljen. Az ensueño álmot jelent, az énekesnő az álmáról beszél, ahol megtapasztalta az igaz szerelmet. A Guide Me Home és How Can I Go On dalok szövegírója Mercury volt, Georg Purvis szerint nehéz ezeket a dalokat anélkül hallgatni, hogy eszünkbe ne jutna, az énekes már tudott a betegségéről. Az utóbbiban John Deacon basszusgitározott. Az Overture Piccante hatperces mix a lemez egyes dalaiból.

Fáy Miklós 2001-ben a Mozgó Világban úgy vélte, hogy a CD mélyen a valóságos értéke alatt becsült: „Az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit. Világos a két rendszer közötti különbség, de nem feltétlenül az opera nyer mindig. Caballé persze csodálatos, a hangja fölötti kontroll, a lélegzetének hossza, a finomsága, nőiessége, de cserébe Mercury is ad valami nyersen férfiasat, a köznapiság erejét, a szövegmondás tisztaságát, a lendületet, a torokhangon ordítozás örömét.”

Tracklist:
01. Barcelona
02. La Japonaise
03. The Falen Priest
04. Ensueño
05. The Golden Boy
06. Guide Me Home
07. How Can I Go On
08. Overture Piccante

Megtekintés az Online Katalógusban