Legújabb filmjében Enyedi Ildikó egy vágóhídon szövődő szerelem kibontakozását és tudatosulását beszéli el. A két főszereplő nem átlagos személyiség: az újonnan felvett minőségellenőr hölgy szigorú elvei és autisztikus vonásai találkoznak a gazdasági igazgató visszafogottságával, amire élettörténete és szomatikus okok szolgálnak magyarázatul. A cselekmény térben behatárolt, gyakorlatilag a munkahelyre és az otthonra korlátozódik, s csak epizódszerűen bukkannak fel egyéb színterek (a férfi kedvenc étterme, illetve a diszkotéka). 

A film elején feltűnő téli erdő, s benne a szarvasbika és az ünő előre jelzik, hogy ennek jelentősége lesz a későbbiekben. A nappal és az éj valóságos váltakozása jelképes választóvonal is: előbbi a munka, utóbbi az álmok ideje. A férfi és a nő a szarvaspárban, mint közös álomban élik meg egymáshoz való viszonyukat A filmben feltűnő pszichológus számára a közös álom hangsúlyozása nem tűnik hitelesnek: tréfának véli.

A film során Mária kezdeti idegenkedése, meghökkentő reakciói fokozatosan változnak, tanulnia kell az érzelmek kifejezését, el kell fogadnia másik fél feléje sugárzott szeretetét. A rendező végletekig fokozza a feszültséget, de a huszonnegyedik órában megérkezik a megoldás - mindkettejükben tudatosul az összetartozásuk.

Csiszár Antal