Békési István bár nem „tősgyökeres” völcseji, csupán másfél évtizede került a településre, mégis érdekelte a falu története. Kíváncsi volt, vajon miért mondják még ma is a helybéliek: „nemes Völcsej”, így többek közt utánajárt annak, igaz-e, hogy az országban a lakosság számához viszonyítva tényleg itt volt a legmagasabb a nemesek aránya. Az 1784-1787 között tartott népszámlálás szerint Völcsej 728 lakosa közül 208 volt nemesi származású. A környék legnagyobb birtokosa az Osl nemzetség volt, a helyi nemesek eltérő anyagi helyzetben éltek, sokan közülük csupán egytelkes nemesként. A nemeseknek köszönhetően azonban számtalan oklevél született, melyek adalékul szolgálnak Völcsej történetéhez.

A szerző alapos munkával gyűjtötte össze azokat a levéltári dokumentumokat, melyekből kibontakozott a régmúlt. A több mint 300 lábjegyzet mutatja az áttanulmányozott források és felhasznált irodalom széles körét. A könyv szakmai lektora Néma Sándor levéltáros volt. Békési István a község történetét a kezdetektől a 20. század végéig tekintette át. Ezután az adatközlőktől gyűjtött ismertekre építve írt a helyi közigazgatásról, az életmódról, a falusi munkákról, az ünnepekről, a közösségi normákról és kapcsolatokról. Kitért a viseletre, az ételekre, a hagyományokra, népszokásokra és a nyelvi emlékekre is. Ezután rövid életrajzot közölt a községben született és ismertté lett személyekről.

A több mint 100 melléklet, illusztráció, régi fotó nagy értéke a könyvnek, az irodalomjegyzék a további kutatásokat segítheti. A falu emlékezetét őrző helytörténeti kötet nagy megbecsülésre számíthat a helyi lakosok és az elszármazottak körében.

Megtekintés az Online Katalógusban