Május 11-én, pénteken a Marcalvárosi Fiókkönyvtárban – a korábbiaktól eltérő – találkozásra gyűltek össze az Író Alkotók Klubjának résztvevői. A közösség tiszteletbeli tagja, Rozán Eszter látogatott el hozzánk, és intellektuális játékra invitált bennünket: egy költeményrészlet erejéig dadaista művészeknek érezhettük magunkat.

Egy kis szellemi bemelegítőt követően kezdődhetett is a „versfaragás”: az íróvendég előzőleg – tájékoztató jelleggel – néhány gondolatot mondott a dadaizmusról, társadalmi-történelmi kontextusba ágyazva, s a figuratív ábrázolásmódról máris a nonfiguratív területre érkeztünk.

Kiindulópontként megismerkedtünk a művészeti mozgalom alapítójával (Tristan Tzara), a dadaizmus alapdokumentumával (a Dada Manifesto kiáltvány) – a dada szemantikailag nem jelent semmit, így minden önmaga negációja is. Tükröt tart a társadalom elé, mely szerinte az első világégés kapcsán mozaikokra tört.

A feladat lényege abban állt, hogy Rozán Eszter (aki költő, író, sőt dalszerző is) egyik saját művéből mondatokat ragadott ki, azt szavakra darabolta, és e mozaikból kellett egy alkotást teremteni. A munka három csoportban zajlott. Minden résztvevő fantáziáját megmozgatta, lázasan szerkesztettük a mondatokat, foglaltuk értelmes, összefüggő egységbe a szavakat.

Fáradozásunkat aztán siker koronázta, összeállt a kép, és láss csodát, még értelmet is kapott, tehát nem igazán dadaista mű született. Végül az írónő kilátásba helyezte, hogy más alkalommal is ellátogat majd hozzánk egy-egy játékra.

Csiszár Antal