Március 22-én a Központi Könyvtár klubhelyiségében az érdeklődők a Magyarország madártávlatból című dokumentumfilm-sorozat Balaton-felvidék című részét tekinthették meg az ottani Filmklub keretében. Csodálatos képsorok vonultak el a szemünk előtt föld- és művelődéstörténeti adalékokkal fűszerezve.

A Balaton, a magyar tenger születése harmincötezer évvel ezelőtti időre tehető, kőzetek süllyedését követően tört fel a víz. A tó hossza mintegy hetvenhét, szélessége átlagosan hét-nyolc kilométer, de Szántód és Tihany között másfél kilométernyire szűkül – itt közlekedik a komp. Mélysége a tihanyi kútnál tizenegy és fél, egyébként mintegy három méter. Az északi parton gyorsan, a délin lassan mélyül a víz. Ha a tó beszélni tudna, történelmi adalékok garmadájával tudna szolgálni: regélhetne a római korról, mesélhetne a középkor viharos századairól.

Halban való gazdagsága is mondát szült: állítólag Jézus Krisztust és Szent Pétert itt vendégelte meg egy öreg halász, jutalmul pedig egy borból soha ki nem ürülő kulacs lett a jutalma, valamint Isten fiának akaratából halban bővelkedővé vált Közép-Európa legnagyobb tava. Vizével kapcsolatban azt tartották, hogy jótékony hatású. A Balaton északi partjának „fővárosa” Balatonfüred: híres a savanyúvize, mely különféle betegségekre gyógyír. Aktívan a tizennyolcadik században kezdtek élni vele, így rakták le a füredi szívkórház alapját, mely mára híres gyógyintézménnyé nőtte ki magát.

A tó jelentősége a tizenkilencedik században nőtt meg. Itt bocsátották vízre az első magyar gőzöst, amely a Kisfaludy nevet viselte. Füreden rendezik a kék szalag vitorlásversenyt. Itt kezdte írni Jókai Mór Az arany ember című regényét. A hiedelem szerint Noémi és a Senki szigete szervesen kapcsolódik az író életeseményeihez. A Jókai Villa volt az író tartózkodási helye, s bár a fürdőzés távol állt tőle, a kertészkedésben kiélhette magát.

Füred volt Blaha Lujza tartózkodási helye is, itt élt Kisfaludy Sándor, aki átmenetileg felhagyva nőcsábász életmódjával, a konszolidált házasság partjainál kötött ki, hogy aztán – hitvesének elhalálozásával – ismét visszatérjen a női nem iránti vonzódásához.

Balatonfüred az Anna-bál születési helye, itt ismerkedett meg Krisztina nevű menyasszonyával a későbbi aradi vértanú, Kiss Ernő. A fáma szerint felesége titokban kilopta a várárok temetőjéből, hogy méltó végtisztességben részesítse. A történelmi valóság azonban ezt cáfolja, lévén, hogy az asszony a tragikus eseményeknél jóval korábban elhunyt. A Kisfaludy Gőzhajón találkozott István nádor Jellasiccsal, de a tárgyalás eredménytelenül ért véget.

Maga a balatoni gőzhajózás – számos kezdeményezéssel együtt – Széchenyi István nevéhez fűződik. Sajnos a Pajtás nevű, eredetileg dunai hajózásra alkalmas hajó átvezénylése a Balatonra eredményezte a tó történek legnagyobb katasztrófáját, mely több tucatnyi halálos áldozatot követelt. A közben zajló vitorlásversenyt rögvest félbeszakították, és mentették a menthetőt. Híres a Tagore sétány, Füreden kezelték a neves indiai írót, az ismert emberek látogatásukkor egy-egy facsemetét ültetnek ott.

Tihany a bencés kolostoráról híres, I. András alapította, az alapítólevél fontos nyelvészeti emlék és kordokumentum. Királysírhelye is itt van, de itt lakott – száműzetésük előtt – IV. Károly és felesége, Zita királyné. Csodás levendulaültetvényben is gyönyörködhetünk, a levendula az ókortól kezdve nagy népszerűségnek örvendett, többek között vágyfokozóként tartották számon.

A tó elnevezése is egy mondához kötődik, csakúgy, mint a kecskeköröm. A tudomány szerint ezek a Pannon-tenger üledékének állatmaradványai, a monda pedig egy kővé változtatott királylány és tóba veszett nyájának tulajdonítja. A méltóságos sziklabarlangok adtak otthont egy ortodox kolostornak.

A borvidék büszkesége a kéknyelű, a szürkebarát pedig állítólag annak köszönheti nevét, hogy a szőlőt művelő fehér ruhás szerzetesek öltözéke a munka következtében elszennyeződött.

Zánka adott otthont a híres úttörővárosnak, mely sokoldalú felszerelésével a tanulás, színvonalas szórakozás és pihenés együttesét biztosította. A létező szocializmusban üdülők hálózták be a partvidéket, és leleményes kezdeményezésre szárba szökkentek a Zimmer Frei-ek.

A Balaton összekötötte, amit a politika szétszakított: kelet- és nyugatnémet családok találkozhattak itt. A tó környéke „kapitalizmus volt a szocializmusban”, lévén, hogy halsütödék, kifőzdék, lángossütők keresték meg egy-egy nyáron a betevőt. Közhelyszámba ment a gebinesek iránti ellenszenv (szeretem a lángost, de nem szeretem a lángossütőt).

A tó és vidéke ma is rendkívül kedvelt magyar, illetve külföldi kirándulóhely.

Csiszár Antal