1105
Apacsok
Csiszár Antal ajánlata
Török Ferenc filmje betekintés ad az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni magyar valóságba. A felkelést ugyan vérbe fojtották, de emlékét nem sikerült kitörölni. A rendszert ellenzők nemtetszésüket természetesen csak kerülő úton juttathatták kifejezésre. Kivonulni a társadalomból, indián törzsi életet élni – ezt választotta egy közösség, mely Zebegényben élte az indián apacs törzs életét: élményanyagukat Karl May Winnetou című regényéből merítették.
A film szerkesztésmódja sajátos, a zebegényi indiánvilágot idéző jelenetek váltakoznak Budapest szocialista valóságával. Az Apacsok in medias res módjára indul egy filmtervezet benyújtásával, melynek során kiderül, hogy a film támogatásáról döntő kuratórium egyik tagját fogságban tisztázatlan körülmények között elhunyt nagyapja, a film íróját pedig szintén nagyapja révén érzékenyen érinti a tervezet alapjául szolgáló eseménysor: az író nagyszülője árulta el a másikat, s ezért – bár közvetett módon – a gyilkosává vált.
A film témája máig tartó elvarratlan szálakra mutat rá. Hogyan lesz valaki besúgó, hogyan tudja a rendszer megzsarolni, sarokba szorítani, és a gyengébb lelkűeket a „Cég” szolgálatába állítani? Hősünket esküvőjének meghiúsításával fenyegető egzisztenciális ellehetetlenítéssel, börtönévekkel fenyegetve ejtették morális csapdába. Amikor feleségét szembesítette szerepével, a nej a feledésbe menekülve egyszerre védte férjét, valamint – szerintem a rá nehezedő lelki terheket – igyekezett mint egy elnyűtt, többé nem kedvelt ruhát, levetni. Így leendő gyermekük sem szerzett róla tudomást, az ő fia készíti a filmet, s akkor szembesül a keserű igazsággal, ahol ha késve is, de lehetőség van a kibeszélésre.
Tanulságos a két unoka beszélgetése kapcsán az a bölcs belátás, hogy „az unoka nem felelős nagyapja tettéért”, azért viszont igen, hogy a filmet milyen szemlélettel írja meg. Az egykori besúgó átkel a Nagy Vízen, s Amerikában fejezi be életét.
2018.02.16
