Hamvas Béla, miközben „száműzetésbe” kényszerítette a diktatúra, folyamatosan írt. Az írás volt számára a szent gyakorlat, az éberség megőrzésének eszköze. Tudta, hogy műveit jó ideig, vagy talán soha nem fogják kiadni, mégis fáradhatatlanul olvasott, fordított és írt. Egyik könyvét, mellyel a Rákosi-korszak mélypontján készült el, gondosan elrakta az ágyneműtartóba, mint a „legbiztosabb” helyre.

Fő műfaja az esszé, mely kifejezés Michel de Montaigne francia filozófustól ered. A francia essai szó jelentése: próba, próbálkozás. Montaigne magát az írás folyamatát felhasználva próbált meg rájönni valamire, és kialakítani egy álláspontot. Az esszé jelentőségét a személyessége adja, az írás hátterében láthatjuk a személyt, a gondolatok közlőjét, és ez mélyebben hitelesíti az előadottakat. A műfaj megengedi a konzekvens gondolkodás és a költői előadásmód vegyítését, és Hamvas élt is ezzel a lehetőséggel.

„Festés közben akarok meghalni, mondta Cézanne… Cézanne mondata többféleképpen érthető. A művész festés közben életének legmagasabb intenzitását elérte, és haláláig itt kíván kitartani. Ez az első és legáltalánosabb. A művészet, mondjuk, az élet élvezetének felső foka. Itt, ezen a helyen akar átmenni az örökbe. Mámornak is lehet nevezni. A második ütem, hogy valamiféle mánia. Rögeszme, csinálni, csinálni, különös logikával, abnormis következetességgel, amit nem lehet abbahagyni, még kevésbé lehet leszokni róla. A harmadik olyasvalami, mintha az ember önmagában tüzet gyújtana, önmagát kiégeti, hogy a mű által az ember tisztább legyen.”

Előadja: Rátóti Zoltán
Teljes játékidő: 137 perc
Formátum: 2 audio CD

Megtekintés az Online Katalógusban