Március 9-ig volt látható Erdélyi Ákos fotográfus kiállítása a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében. A művész nagyszerű képekben örökítette meg a tájak és az emberek részéről érkezett benyomásait. Szinte ott vagyunk a téli természetben, fürkésszük a hegycsúcsokat, lábunk alatt mintha a friss hó ropogna, szívjuk a kristálytiszta levegőt, érezzük a metsző hideget.

A vidék ezernyi szépsége ejti rabul képzeletünket, kedvünk támadna szánkóra ülni, a hegyoldalakon lecsúszni, vagy talpunkra sílapot kötni, s önfeledten száguldani. A téli tájban feltűnő vad látványa ráirányítja figyelmünket az erdő lakóinak életére, hogyan birkóznak meg a faggyal, az egyes állatok milyen túlélési stratégiát választanak. Itt is, csakúgy, mint az életben, szakadatlan küzdelem zajlik a fennmaradásért; egyetlen hiba végzetes lehet, gondoljunk a ragadozók vadászszenvedélyére és étvágyára. A havas, zúzmarás vidék mellett a zöldbe burkolt természet ábrázolása is megkapó.

Ha a kiállítás jellegét akarnám megragadni, két sarokpontnál cövekelhetnék le: természet és ember. Ez utóbbit felettébb szép hölgyek fotói reprezentálják. A fényképek hatásosan hangsúlyozzák ki a női bájakat, találóak azok az ellesett pillanatok, mikor a lányok „lencsevégre kerültek” a művészi fotók megnyilvánulásaként.

A látogatók tüzetesen fürkészik a dokumentumokat, közben nyilván eltöprenghetnek a művészet sokrétű üzenetéről, a képen látottakat egybevetik primer élményeikkel. A kiállítás nem maradt hatástalan a felkeresőkre, továbbgondolkodásra késztette őket, valamint egybevetésre korábbi fotós élményeikkel. Ez által jöhettünk rá, mit érdemes kiemelni, megörökíteni az anyagi és az emberi szférából, megtapasztalhattuk, hogyan él a fotóművész kifejezőeszközei alkotó felhasználásával a jellemek kidomborítására, hogy ne csupán vérszegény papírmasé-figurák, hanem életteli alakok kerülhessenek bemutatásra.

Csiszár Antal