Bizonyára hallottak Mikes Kelemen fiktív leveleiről. Mezey Katalin kötete is levelek tucatjaiból áll össze, melyek címzettje egy bizonyos Ili, írójuk pedig barátnője, Verthellyi Gabi. A leveleket sosem adták postára, a címzett csak 21 év elteltével olvashatja barátnője tizennégy évesen hozzá írott sorait.

Gabi (a levelek írója) és édesanyja váratlanul, búcsú nélkül disszidált 1956-ban. Útjuk első állomása Németország volt, onnan Amerikába készültek. Miután a Vöröskereszt sem tudta előkeríteni Gabi testvérének apját, Johnt, a Németországban élő nagynéninél rekedtek. Klára – a gyakorlatias rokon – szinte átvette a depresszióba süllyedő anya szerepét. De csak szinte. Míg saját gyerekei magániskolába jártak, Gabi ingyenes tanuló lett az apácáknál. Egy icipicit mindenből kevesebb jutott neki. Persze érthető, hogy Klára néni német férje nem tarthat el még egy családot. Mikor anyja állapota rosszabbodott és hónapokra szanatóriumba került, még keservesebbé vált Gabi helyzete.

A levelekből szépen lassan felsejlenek az előzmények: a hadifogságba kerülő apa, a háború alatt kifosztott nagyszülők, a tragikus balesetben meghalt kis öcs és annak származása, anyjának kiegyensúlyozatlansága és párkapcsolatai során tanúsított naivitása – és a családi erőviszonyok is.

Az idő múltával Gabi kezd beilleszkedni, jól halad a német nyelv elsajátításával is, és várja haza az édesanyját. Kihallgat azonban egy telefonbeszélgetést, s megtudja: anyja kezét megkérte egyik orvosa. A felnőttek már esküvőt és összeköltözést terveznek, sajnálatos módon ő már nem fér el az új lakásban. Végletesen magára marad. Mégsem tud neheztelni anyjára, keresi a társaságát. Nénje ezért anyja mellett rá is haragszik. A bakfis nem tud jól szólni: ha nénjének helyesel, anyját árulja el; ha ellenkezik hálátlannak tartják. Tarthatatlan a helyzete. „Úgy érzem magam, mint egy hajótörött. Minden eltűnőben, elsüllyedőben. És még semmi sem dereng a láthatáron, ami véglegesnek látszódnék” – írja egy helyütt Gabi. Ezzel záródik a levelek sora.

A történet folytatása: Gabi a gimnáziumi éveket szigorú iskolában és internátusban töltötte, Anyja sokat gyengélkedett. Sebészprofesszor férjével a világot járta. Gabi még nagynénjééknél érezhette magát leginkább otthon. Felnőve gobelinművész lett. Férje, Paolo festőművész. Három gyermekükkel Dél-Franciaországban élnek. „Szeretnénk olyan szülői házat teremteni nekik, amilyenben egyikünknek sem lehetett része” – mondja a levelek írója, Gabi.

A levél személyes műfaj. Levélben legbensőbb gondolatainkat is megírhatjuk, átgondoltan és árnyaltan. Gabi levelei is pontos látleletet adnak. Szülők, vigyázat! Az önmegvalósítás soha nem mehet a gyermek rovására. Nagy felelősség ez.

Megtekintés az Online Katalógusban