1076
Pop: Frank Sinatra - In the Wee Small Hours
Tolnai Gáborné ajánlata
Egy Robert Dimery nevű úr 2006-ban könyvet adott ki 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) címmel. Ebben az 1955-2005 között megjelent nagylemezek közül válogatta ki a neki legjobban tetsző 1001 lemezt. Bár minden ilyen válogatás meglehetősen szubjektív, mégis alkalmat nyújt egy kis böngészésre.
A sort Frank Sinatra 1955-ben megjelent albuma nyitja, az a lemez, amely valószínűleg az első konceptlemez volt: a lemezen hallható balladák mind egy közös téma körül forognak: a késő éjszaka az emberre rátörő elszigeteltség érzését és a szerelmi bánat hangulatát ábrázolják különböző formákban. Sinatra az ötletet 1946-tól tökéletesítette, s íme az eredmény. Sok-sok konceptalbum született ezután, évtizedekig tartotta magát az a vélemény, hogy egy igazán jó lemez koncepcionális. Nem úgy, mint manapság, mikor ez a felfogás olyan ritka, mint a fehér holló, és megpróbálnak egy slágerrel eladni CD-ket.
Amellett, hogy az In the Wee Small Hours az első konceptalbum, zeneileg is kiváló, a klasszikus pop képviselője annak minden erényével: dallamos, fülbemászó, táncra késztető, befogadható tömegek számára. S mindehhez párosul egy olyan hang, melyet – bár már 20 éve halott – bármikor felismerünk, ha meghalljuk.
Frank Sinatra, születési nevén Francis Albert Sinatra többszörös Grammy- és Oscar-díjas, olasz származású amerikai popénekes és színész, akit az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatással bíró 20. századi zeneművésznek tartanak. Egyike a legkelendőbb előadóknak a világszerte több mint 150 millió példányszámban elkelt lemezeinek köszönhetően. Gyakran úgy emlegetik, hogy A Hang vagy az Öreg Kékszemű. Igazi pályafutását Harry James-szel és Tommy Dorsey-vel az 1930-as évek végén kezdte. Az 1940-es évek elején-közepén lett sikeres szólóénekes. Az 1950-es években csökkent iránta az érdeklődés, de 1954-ben karrierje új lendületet kapott, amikor a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat ítélték oda neki a Most és mindörökké c. filmben nyújtott alakításáért. A hatvanas években két lemezéért összesen 6 Grammy-díjjal jutalmazták, és ugyanekkor születtek legnagyobb slágerei is. Az évtized végére népszerűsége megcsappant, ezért 1971. június 14-én búcsúkoncertet adott, de már két évvel később visszatért egy újabb lemezzel. Az 1970-es és 1980-as éveket javarészt koncertezéssel töltötte, de készült néhány lemeze is. 1994-ben életmű Grammy-díjat kapott. A nyilvánosság előtt 1995 végén jelent meg utoljára. 1998. május 14-én hunyt el, szívrohamban.
Tracklist:
CD1:
01. In the Wee Small Hours of the Morning (Bob Hilliard, David Mann)
02. Mood Indigo (Barney Bigard, Duke Ellington, Irving Mills)
03. Glad to Be Unhappy (Richard Rodgers, Lorenz Hart)
04. I Get Along Without You Very Well (Except Sometimes) (Hoagy Carmichael, Jane Brown Thompson)
05. Deep in a Dream (Eddie DeLange, Jimmy Van Heusen)
06. I See Your Face Before Me (Howard Dietz, Arthur Schwartz)
07. Can`t We Be Friends? (Paul James, Kay Swift)
08. When Your Lover Has Gone (Einar A. Swan)
CD2:
01. What Is This Thing Called Love? (Cole Porter)ű
02. Last Night When We Were Young (Harold Arlen, Yip Harburg)
03. I`ll Be Around (Alec Wilder)
04. Ill Wind (Arlen, Ted Koehler)
05. It Never Entered My Mind (Rodgers, Hart)
06. Dancing on the Ceiling (Rodgers, Hart)
07. I`ll Never Be the Same (Gus Kahn, Matty Malneck, Frank Signorelli)
08. This Love of Mine (Sol Parker, Henry W. Sanicola, Jr., Frank Sinatra)
2018.01.05
