A világsikert arató és Oscar-díjat nyert Pingvinek vándorlásának 2017-ben elkészült a folytatása: a francia dokumentumfilmet január 16-án tekinthették meg az érdeklődők a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében, a Filmklub keretében.

Luc Jacquet alkotása a távoli Antarktiszra visz bennünket, ahol testközelből figyelhetjük meg a császárpingvinek életét. A zord idő edzi őket „felnőtté”, fejlődésükben mind a genetikai program, mind pedig a tanulás égetően fontos. Láthattuk a fióka születését, a lét előtti otthonukat képező tojás a téli szabad levegőn halálos veszélynek kitett, a szülői meleg védelem óvja meg az embriót a pusztulástól.

Szülők és fiókák hónapokig egymástól távol vannak: előbbiek tengeri haltáplálékkal térnek vissza, hogy etessék őket. A kis pingvinek mintegy „óvodában” várják a megváltó, ételt hozó őseiket, akik sajátos jelzéssel hívják csemetéiket. Nagy az öröm az egymásra találáskor.

A filmben nyomon követhetjük a felnőttek vándorlását: az összegyűltek tetemes kolóniát képeznek, az együttvonulás véd- és dacszövetséget képez közöttük. A metsző sarki hideg ellen összebújva védekeznek, de a tömörülés nagyobb esélyt kínál a ragadozó madarakkal szemben. A friss hó számukra áldás, mert szomjukat oltja. Szárazföldi lassú mozgásukkal ellentétben szembetűnő, hogy az óceánban milyen otthonosan mozognak, hatszáz méter mélyre is leereszkednek, ahol a tengerfenék élőlényei csodálatos együttest képeznek. A hideg, mély víz kiapadhatatlan táplálékforrás a számukra.

Figyelemmel kísérhetjük az évszakok változását: a jég olvadását, a víz tavaszi, nyári nyomulását, mely a jég birodalmából egyre nagyobb szeletet hasít ki. Ahhoz, hogy a tojásból kibúvó lények fel is cseperedjenek, állandóan résen kell lenniük; egy hiba, és elkerülhetetlen a vég. A természet kiismerése fájdalmas folyamat, az Antarktisz világa kemény tanulói terep.

A történelem folyamán az alkalmazkodóképesség kulcskérdés a fennmaradáshoz, a paleontológiai feltárások utalnak rég kihalt állatok létére, a tápláléklánc, valamint a klimatikus viszonyok megváltozása számtalan élőlény „temetője” lett. Napjainkban kísérletek zajlanak egyes, régmúltbeli állatok „újrateremtésére”, de az eredmények még váratnak magukra.

A pingvinek, a Déli-sark lakói tán abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy élőhelyük – kutatóállomásoktól eltekintve – kevésbé érintett, mint a lakott kontinensekéi. Igaz, a felmelegedés változást is eredményezhet, gondoljunk az Arktiszon a jegesmedvék sorsának nehezedésére. Az emberi felelősség mérhetetlen a természet mind hatékonyabb óvásában.

A filmet készítők záró gondolatával egyetértve abban reménykedünk, hogy még évmilliókig megőrizhetjük a pingvinek lakhelyét, hogy a császár- és egyéb pingvinek láncolatának élettere reprodukciójuk alkalmas terepe maradjon.

Csiszár Antal