Álnéven Pietro atya közelébe férkőzik, hogy leleplezze, így veszi kezdetét a vicces jelenetek sora. A film végére a főhős nem válik hívővé, és nem érezzük azt, hogy ránk erőltetik az Isten-hitet, a vallásosságot. Nem ez a lényeg, hanem az az út, amit Tommaso bejár, ami arra készteti, hogy szembenézzen családjával, a hivatásával és főleg saját magával.

Eduardo Maria Falcone – aki egyébként forgatókönyvíróként vált korábban ismertté – első rendezését rögtön David di Donatello-díjjal jutalmazták, mely a legrangosabb filmes elismerésnek számít Olaszországban. A film tucat-vígjáték lehetne, de mégsem az. A történet egy percre sem lesz unalmas, a humoros jelenetek, bár olykor közhelyesek, mégis szórakoztatóak. A könnyedség mélyén azonban mély gondolatok rejtőznek. Lehet-e a vallással viccelni? Ez az, amiért ezt a filmet csak Olaszországban készíthették el. A két főszereplő, Marco Giallini és Alessandro Gassman (Vittorio Gassman fia) alakítása is dicséretet érdemel. Jó kis film, érdemes megnézni!

Megtekintés az Online Katalógusban