Egyik műve hatására az olasz lovaglómester, Federico Caprilli megreformálta a ló-kiképzést, és az ugrósportban és tereplovaglásban máig érvényes alapelveket vezetett be. Gróf Széchényi Dénes találta fel a fogathajtók körében használatos Széchényi-szárat, és neki köszönhető a világ első díjlovagló versenye is, melyet azért rendezett, hogy lemérje újításainak, módszereinek sikerességét.

A Széchényi család bővelkedett jeles személyiségekben, akik formálták, alakították szűkebb és tágabb környezetüket. A „legnagyobb magyar”, gróf Széchényi István kedvenc unokaöccse, a Sopron megyei Horpácson született Széchényi Dénes (1828-1892) maga is tevékeny, sokoldalú férfi volt. Jogot végzett, országgyűlési képviselő, követségi tanácsos, földbirtokos, ugyanakkor szerető férj és négygyermekes családapa volt. A lovak iránti vonzódása, szenvedélyes érdeklődése mellett – amely végigkísérte az életét – jellemét művészi hajlam is színezte: játszott fúvós hangszereken, például szárnykürtön, és tehetségesen rajzolt; humoros karikatúrákat és kitűnő akvarelleket készített. Néhány szerepel ebben a róla szóló, gazdagon illusztrált kötetben is. Egyik akvarellje megörökíti azt az eredeti ötletét, amikor az istállóban rendezett „teadélutánt” barátainak: háttal ültek a lovakon, a teáscsészét a lovak farán helyezték el.

A róla megemlékező kötet nem csupán lovas technikáinak szentel figyelmet, a harmonikus családi hátterének bemutatásától kezdve haláláig, életútjának minden fontos állomását ismerteti. A családi emlékiratokból, levelekből, visszaemlékezésekből származó idézetek jóvoltából Széchényi Dénes nyitott, jó kedélyű, rokonszenves személyisége is megelevenedik az olvasó előtt.

Nemcsak azok érdeklődésére tarthat tehát számot ez a küllemre is esztétikus kötet, akik a lovassport múltjának egy szeletére kíváncsiak, hanem azok számára is élvezetes lehet, akik szívesen mélyednek el régmúlt történetekben, életrajzokban.

Megtekintés az Online Katalógusban