247
Rendezvény beszámoló: Filmklub a könyvtárban
Szász Attila: Félvilág

Nagyszerű filmdrámát nézhettek végig november 21-én a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében a Filmklub látogatói: Szász Attila Félvilág című, szuggesztív erejű alkotásában erkölcsi érték és romlottság konfliktusa bontakozott. Köbli Norbert forgatókönyvíró az érvényesülés azon módját tárta elénk, melynek ára a test áruba bocsátása, a morális lecsúszás.

A látszatra társadalmi (fel)emelkedésnek komoly ára és áldozata vannak. A külvilágnak úri dámát játszani, közben hordozni a múltat, lelkileg megterhelő. A nyilvánosházon keresztül gazdag partnert szerző lány útját követi végig a filmkamera, ebbe a világba csöppen egy ártatlan lány Kató (Döbrösi Laura), aki cselédként kerül a házhoz.

A ház akkori komornája egyengette egykor a mostani házigazda asszony útját, s került abba a helyzetbe, hogy pártfogoltja fölébe kerekedett. A kitartó egy gazdag bútorgyáros, aki mindennel elhalmozza kedvesét, nagy házat vezet, népes vendégsereget fogad, s számolatlanul költi az apanázst – mint vallja, könnyebb élet ez, mint szüleinek egykori robotja a szappangyárban. Mulatozó vendégekkel tölti az idejét, partikat ad, ételtől-italtól roskadozó asztalok mellett telnek napjai. Egy költővel csalja kedvesét, aki tizenkilenc éves. A hölgynek színész allűrjei vannak, vágya, hogy az orléans-i szüzet alakítsa, színházi ambíciójának kielégítésére igyekszik megfejni dúsgazdag barátját.

Az új szolgálólány tartása, szépsége felkelti a ház úrnőjének figyelmét, s őt is el akarja indítani az általa már bevált pályán. Kató lelki tisztasága berzenkedik ezen szerep ellen, párhuzamosan romlik a komorna és az úrnő közti kapcsolat, végül ajtót mutat neki, mert felelőssé teszi gyáros barátja előtti lelepleződéséért. A bűn gyónást igényel: a templomnak, a gyóntatószéknek szerepe, hogy még inkább rávilágítson a világi álságosságokra.

A fiatal szerető kizárólagos igényt formálna a hölgyre, javasolja, hogy szökjenek együtt Amerikába. Elza (Kovács Patrícia), az „úrinő” kettős játéka itt csúcsosodik ki, mialatt Katóval, aki titkon szerelmes a művészbe, levelet küld a szökési tervről. Közben gazdag barátját igyekszik rávenni, hogy vegye feleségül, és fogadkozik: „tudok én nagyon hűséges lenni”. Újabb levelet küld Katóval, mely a terv elvetését tartalmazza. A fiatalember végül öngyilkos lesz.

A megtagadott komorna ráérez megalázottságára, egykori barátnője pártfogoltjának gonoszsága kikristályosodik előtte, megszületik a gyilkosság ördögi terve. „Kik állíthatják meg a Gonoszt, ha egyszer az Úr teremtményeit szabad akarattal ruházta fel?” „Hát a jók” – válaszolja a tisztelendő úr. A komorna cselekedett, hátulról egy sállal megfojtotta egykori barátnőjét, majd ládában a vízpartra csempészte. A gazdag úr egy dobozt nyújtott át Katónak, aki nem tartotta meg, hanem bevitte a börtönbe. Azzal a kegyes hazugsággal élt, hogy az úrnő végrendeletileg hagyta rá. A záró képsorok a börtön rácsa mögött könnyeit hallató komornát mutatják.

A Félvilág szerkezete is a drámaiságot szolgálja: az első képek a felfedezett holttestet és a rémült embereket mutatják. A lemezjátszón forgó felvétel a filmet mintegy keretbe foglalja, a végén mint ismétlő visszatérő motívum jelentkezik. Az alkotás megtörtént bűnügyet dolgoz fel, az ősi mesterség a művészeteknek visszatérő témája, különösen a szalonprostituáltak világa izgatja a különböző korszakok művészeit, akik nem utcasarkon árulják testüket, hanem szállodai szobák mélyén, kitartójuk által bérelt lakásban, netalán kastélyban.

Miközben a hölgyek elsajátítják a felső körök viselkedésének külsőségeit, igazából végig megalázottak maradnak, de ezt az érzést tompítja a barátjuk által nyújtott jó élet, a káprázatos ruhák, gavalléros ajándékok, s háttérbe szorul az, hogy tényleges megbecsülést nem élveznek, szépségük elhervadásával jöhetnek rá, hogy mint árucikk eldobhatók, és „friss hússal” felcserélhetők.

Csiszár Antal