200
Burján Imre: Szemelvények Rábapatona múltjából
Némáné Kovács Éva ajánlata

burjan-imre-szemelvenyek-rabapatona-multjabolBurján Imre történelemtanár, helytörténész, önkormányzati képviselő, jelenleg alpolgármester évtizedek óta kutatja szülőfaluja, Rábapatona történetét. Fiatal tanárként összegyűjtötte a levéltárban, múzeumban és könyvtárban található írásbeli és tárgyi emlékeket is. E munka eredményeképpen 2009-ben megjelent első kötete Fejezetek Rábapatona történetéből címmel a Rábapatonáért Közhasznú Egyesület kiadásában. Ez a mű kezdetektől napjainkig, gazdagon illusztráltan tekintette át a község fejlődését.

Jelen kötete 2017 májusában jelent meg további nyolcévi anyaggyűjtés eredményeképpen Szemelvények Rábapatona múltjából címmel. A tanulmánykötet három téma bővebb kibontására vállalkozott, korabeli forrásokkal, képekkel illusztrálva.

Az első tanulmány Rábapatona község első világháborús korszakát és emlékét tárgyalja részletesen. Az 1916-1917-ben itt dolgoztatott 30-50 orosz, szerb hadifogoly elhelyezéséről, munkáltatóiról, sorsáról (esetleg szökéseiről) számol be főleg levéltári források segítségével. A község életére hatott az erdélyi menekültek 1916 év végétől 1917 elejéig tartó átmeneti elszállásolása is, hiszen a Rábapatonai Körjegyzőség 129 főről gondoskodott, melyből 105 menekültet Patonán és Ikrény-pusztán helyeztek el. A háborúban résztvett helyiek felderítése nem volt egyszerű feladat, hiszen a plébániai nyilvántartás szerinti és a hősi emlékművön szereplő elesettek felsorolása csak részben fedte egymást. A szerző a konkrét források ismertetésével, életrajzok közlésével rajzol pontosabb képet a helybeli háborús áldozatokról, sebesültekről. Végül a kalandos sorsú hősi emlékmű történetével zárul ez a rész. Az 1927-ben a mai polgármesteri hivatal helyén felállított hősi emlékművet Horváth Adorján szobrász készítette, áthelyezésére a templom melletti kertbe az 1960-as években, felújítására 2016-ban került sor.

A második tanulmány a nagy múltú rábapatonai, győri káptalan tulajdonában álló vízi malom működésének utolsó évtizedét és a Rába szabályozása miatt 1877 őszén történt megszűnését, elbontását tárgyalja.

A harmadik írás Takácsy József reformkori papköltő pályafutását mutatja be. Takácsy József (1809-1889) fiatal korától romantikus költeményeket, verses eposzokat, hősregéket és népies dalokat szerzett. Művei 1829-től 1833-ig jelentek meg különböző folyóiratokban, főleg az Uránia irodalmi lapban. Az 1832-ben pappá szentelt ifjú huszonöt évesen abbahagyta publikációs tevékenységét. Utána több helyen, főleg Rábaközben (Dőr, Fehértó) volt plébános, majd idősebb korában, 1872-től haláláig, tizenhét éven át Rábapatonán szolgált. Itt hunyt el 1889. október 4-dikén, sírja a patonai temetőben található. Közvetlenül Takácsy József halála után Koltai Virgil emlékezett meg róla a Győri Közlönyben 1889. december 25-én közölt Egy ismeretlen katolikus költő című írásával. Burján Imre figyelmét is e cikk keltette fel, és e nyomán végzett további kutatásait összegezte az utolsó tanulmányában.

Az érdekes, adatgazdag kötet olvasásakor nemcsak Rábapatona múltjáról, hanem a 19-20. század történelméről is többet tudhatunk meg.

 

Megtekintés az Online Katalógusban

2017.10.31