November 9-én a Központi Könyvtár klubhelyiségében hangulatos beszélgetésre került sor: Kovács István nyugalmazott megyei sportigazgató élménybeszámolója telt ház mellett, a helyi televízió jelenlétével zajlott, a beszélgetőpartner Meronka Péter volt.

Kovács István élete szorosan összefonódott a sporttal, annak szeretetével, nyugdíjasként is aktívan elkötelezett a mozgás iránt. Műszaki előképzettségű (mérnökként végzett), de szívügye az irodalom és a történelem is. Gyermekként került kapcsolatba a sportvilággal, egy Győri Vasas ETO – Bp. Honvéd meccs jelentette számára az egyik meghatározó élményt (az ETO 2-1-re győzött, valamint kapcsolatba került a patinás Tornaegylettel). Egy olyan sportos „nagycsaládba” csöppent, ahol számára kötelező volt, hogy őt idézzük, „jól viselkedni”.

A megye területén számtalan szervezési kihívást fogadott. Figyelme a parasporttól a korosztályokon átívelő sportgenerációkig terjedt. Briliáns emlékezőtehetségét számos színes sztori, továbbá az is bizonyította, hogy a nézőközönség soraiban jelen lévő idős vendégekről enciklopédikus tudással, információval bír, lévén, múltjuk összekapcsolódott – akár sportolóról, akár a területen dolgozó szakemberről volt szó. A beszélgetés mellett életműve egy szeletét – mely még így is imponáló nagyságú – mutatta be. Ezek különböző relikviákban tárgyiasultak: mezek, könyv, s mindenekelőtt töméntelen érem; számos híres sportolótól kapott neves aláírásokat (pl. Pelétől), de tárgyi rekvizitumokat is.

Szó esett olimpiákról, világbajnokságokról, kiemelte az ETO dicső korszakait, bajnoki arany és ezüstérmeit, labdarúgóinknak az emlékezetes ETO-Benfica rangadóját a Népstadionban. A portugál sportklubbal kapcsolatban egy szomorú vonatkozásra, a klub magyar játékosának, Fehér Miklósnak a halálára is kitért. Mesélt Görbicz Anita kézilabdázó felfedezéséről, már kislányként is csodás teljesítményéről. Kovács István lakása sportmúzeumnak is beillenék, gondozásában feleségének oroszlánrésze van. Gyermekeik is elkötelezettek a sport iránt. Felejthetetlen mozzanat volt, amikor sportolók köszöntötték a direktort ajándékkal (mez, labda) kedveskedve.

Az igazgató úr sportreferensként országos jellegű feladatot kapott, így horizontja messze a megye határain túlra tágult. Győr-Moson-Sopron sportját a rendelkezésre bocsátott költségvetési összegből lehetősége szerint támogatta. Kialakított pontrendszerük szigorú teljesítmény kritériumokra alapozódott. Figyelemmel követte a megyei sporttámogatások felhasználását, számára falu vagy város egyaránt fontos volt. Szívügye, hogy az évtizedek alatt felgyülemlett relikviák megőrződjenek, ezek már egész épületet kívánnak. A létrejött sportmúzeum ígéretes kezdet lehet.

Kovács István és családja vidám társalgásba váltottak a hivatalos rendezvény után, a riporter- riportalany párbeszéd interaktív közösségi fórummá alakult át, ahol a beszélgetés harapnivalók kíséretében zajlott. Itt elhangozhattak olyan kérdések is, melyeket – időszűke miatt – nem volt lehetőség korábban feltenni, felidéződtek személyes élmények, vélemények.

Számomra az est egy igényes sportnak élő ember megismerését jelentette, aki mindenképpen pozitív példa a jövő generációi számára. Kovács István méltán számíthat a szerető és gondoskodó családi támogatásra, becsülete, munkaszeretete személyiségének „aranyfedezete”.

Csiszár Antal