Október 25-én ünnepi Filmklub keretében került levetítésre Gothár Péter Megáll az idő című, 1981-es alkotásának felújított változata a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében.

A film története szerint 1956 után járunk, a pesti utcán szovjet tankok, golyók lyuggatta házak, menekülés, letartóztatások zajlanak. Családok szakadnak szét, mindennapossá válik menni vagy maradni. A kor ifjúsága, serdülőkorban lévő diákjai a pubertás problémáival, a felnőtti elhallgatásokkal, a poroszos iskolai módszerekkel egyaránt terheltek, s a maguk sajátos eszközeivel lázadnak. A felnőttvilág számukra – beleértve a pedagógusokat is – nem hiteles. A tanárok maguk is „üllő és kalapács közé” szorulnak: megfelelni az „új kor szellemének” – a kádári rendszernek és személyes meggyőződésüknek. Ez utóbbit jól-rosszul álcázzák. A kor szellemébe engednek bepillantást az igazgatóhelyettesi osztályvegzálás inkvizícióra emlékeztető eseményei. A fiatalok botrányba fullasztják az igazgató úr ünnepi beszédét, melyben a hazánkat felszabadító dicső szovjet hadseregről beszél. ’56 után ez különösen visszás, az elhallgatások, csúsztatások, ferdítések a cinizmusnak ágyaznak meg.

A film az 1956 és 1968 közötti időszakot villantja fel, az iskolai képek a ’63-tól kezdődő relatív enyhülést mutatják. A fiatalság a nyugat bűvöletében él, Coca-Cola, Elvis Presley, Cliff Richard, tviszt, rock and roll, kiáltó ellentétben állva a hagyományos tánciskolai repertoárral, szétfeszítve a polgári ismerkedés kereteit. A tinédzserek számára ez az időszak a másik nem felé fordulás, a szerelem iránti érdeklődés, a vágyak felébredésének kora, s ez természetesen „vadhajtásokban” is megnyilvánul.

Kettétört életek, félresiklott és talán helyreállt karrierek kora ez. Idomulni kell a rendszerhez, tudni kell taktikázni, a tét pedig nem kicsi: a saját és a családi jövő, a hazai egyetemi felvétel. 1967 szilvesztere a reményteljes újév-várás jegyében történik… A film nem említi, de tudjuk, 1968 januárja az új gazdasági mechanizmus kezdete, mely – ha erős korlátokkal is, de – lazított a kötöttségen, utat nyitva a kezdeményezőkészségnek.

Csiszár Antal