62
Garaczi László: Pompásan buszozunk
Tolnai Gáborné ajánlata

garaczi-laszlo-pompasan-buszozunkGaraczi László regénye egyszerre paródiája és hű leírása egy korszaknak, úgy az alsó tagozat idejéből, pontosabban szemszögéből. Amikor még nagyok a felsősök, kicsik az ovisok és az iskola fenséges ésszerűtlensége – a maga minden árnyoldalával – az élet természetes velejárójának tűnik. Nehéz erről mit mondani. Olthatatlan kacagás, isteni.

Nem is regény ez úgy igazán, mert kicsit vers, kicsit inkább novella vagy stílusgyakorlat. Lélektani gyakorlatnak is mondhatnánk. Freud óta nyílt titok, hogy életünk valamennyi fontos eseménye a gyermekkorban történik. Ekkor jövünk rá, hogy a világ kegyetlen, hogy miből lesz a gyerek, hogy a szomszéd apukája erősebb a miénknél – szóval minden olyasmire, amire jobb lenne nem is emlékezni. Mégis – és ez megint Freud –, még rosszabb lenne, ha nem emlékeznénk rá.

„Apám aláírásában a kezdőbetű fél oldal, több helyen átszaggatja a papírt, ezzel a fergeteges és grandiózus Gé-vel nem tanácsos viccelődni. Aki egyszer találkozik Apám Gé-jével, más szemmel néz rá, ez az ember még sokra viszi. Aláírás­hamisítás szóba sem jöhet, évekig gyakorolok, silány utánzatokra telik csupán. Csodálom és imádom őt ezért a Gé-ért. Sokszor csak úgy öncélúan, az élvezet kedvéért megkérem, vesse papírra a nevét, a nevünket, másodpercekig szánkázik a toll föl-alá, hurkok csapódnak jobbra-balra; dupla szaltó és svédcsavar, de nem ám csak úgy összevissza, hanem egy tökéletesen begyakorolt és indulatos terv szerint, és egyszer csak ott áll megint ez a különös, vad ábra, ami távolról sem emlékeztet arra a Gé-re, amit én írok, amit nekem kell írni, ám mégis az, extatikus, földöntúli, isteni változatban. A lenyűgöző iniciáléhoz elvékonyodó, jelentéktelen kis farkat rezzent, a név fölös maradékát, így vet tőrt a nagyra törő szándéknak az elbizonytalanodó akarat.”

Előadja: Máté Gábor
Teljes játékidő: 274 perc
Formátum: MP3


Megtekintés az Online Katalógusban

2017.10.06