108
21 gramm
Szilvási Krisztián ajánlata

21-gramm21 gramm élet, tonnányi fájdalom. Mindennek megvan a súlya, kettős értelemben is. Ez a végtelenül keserű és mély dráma is nyom annyit, hogy az egyszerű néző lelkére telepedjen. Hinnénk, hogy ez a 21 gramm mégis felemelő valahol? Amikor a lélek távozik, akkor biztosan.

Mindössze 21 gramm lenne az élet? Akkor mitől érezzük úgy néha, hogy a valóság mázsás súlyokként nehezedik ránk? Hogy agyonnyom a létezés, és csupán arra marad erőnk, valahogyan mégis a felszínen tartsuk magunkat, vagy legalábbis torzzá préselt lélek nélkül csússzunk át a holnapba? Mert 21 grammban minden benne kell, hogy legyen, ha halálunk pillanatában pontosan ekkora mérőszámmal könnyebbül meg a testünk (könnyebbülünk meg mi magunk). De az is lehet, pusztán szubjektumunk nehezíti elviselhetetlenné ezt a cseppnyi súlyegységet. Talán be kellene látnunk, hogy elmosódnak az irányok: 21 gramm lehet életet mentő véregység, vagy halált okozó vérfertőzés; 21 gramm lehet néhány csík felszippantandó kábítószer, de lehet testünket-szellemünket zombivá roncsoló méreg; 21 grammnak megfelelő szeretet kihúzhat bennünket az ásító mélység torkából, ám ugyanakkor kegyetlenül bele is taszíthat oda. Ahogy a film végén kérdésként elhangzik: vajon ezzel a 21 grammal mit veszítünk el, mennyit nyerünk és mit nyerünk vele? Erre talán lehetséges a felelet, épp ezért én azt hiszem, ennél fontosabb azt a dilemmát válaszra bocsátanunk: ez a 21 gramm mi vagyunk? Az élet mi vagyunk, vagy rajtunk kívül-függetlenül történik (akár Isten elengedett, akár Isten megragadott keze által)? Gondoljunk bele mindannyian. És ha megvagyunk a válasszal, sóhajtsuk egymás fülébe meggyőződésünket. Járuljunk hozzá 21 grammal közös létezésünkhöz!

Alejandro González Inárritu filmje összetett dráma. És ha azt mondom, komplex, a 21 gramm esetében szélsőséges értelemben gondolom. Ugyanis szinte felfoghatatlanul sok dimenzió mentén bonyolódik. Nem elég az egyéni tragédiákat nyomon követnünk; a családi drámákra összpontosítanunk; a társadalmi és szociális antagonizmusok mélyére ásnunk; az ellentétes, ámde egy irányba ható motivációk ütközéseit átéreznünk. Nem, mert a film ennél is számosabb kiterjedéssel kecsegtet, a teljes rálátás (átgondolás, elraktározás) érdekében nem is elégséges csupán egyszer végignéznünk. Guillermo Arriaga forgatókönyve ezért annyiban csakis a film vázát adja, hogy irodalmilag értékelhetetlen, ebből következően pedig az egyes karakterek emócióit, attitűdjeit és ezekkel járó elhatározásait nekünk, nézőknek kell átélnünk-feldolgoznunk, hogy élvezetes, kerek egész filmet lássunk, tudjunk élvezni. Nem adottan kötelező a megértés (empátia) és élvezet szempontjából szükséges beleélés, hanem habitustól, világlátástól és érzékenységi foktól függően szabadon választható: az egyes karakterekkel, vagy „csupán” a történettel azonosulunk. A 21 gramm erejének egyik összetevője ebben rejlik, olyan más komponensek mellett, mint a szerkezet és a színészi játék.


Megtekintés az Online Katalógusban

2017.09.15