Nagyszerű természetfilmet láthattunk a Központi Könyvtárban. Olyan tájakra kalauzolt el az operatőr és filmíró, melyek az érintetlen természet lenyomatai. Hajdan a mainál sokkal sűrűbb erdők, lápok gazdagították a hont. Az ember természetátalakító tevékenysége azonban mind szűkebb területre szorította, számtalan mocsaras terület, erdőség helyét gondosan művelt szántóföldek, országutak, ipari és egyéb létesítmények díszítik.

A hajdani mocsárvilág – minden vadregényessége ellenére – a fejlődés kerékkötőjének bizonyult. A XIX. század folyamán gróf Széchenyi István munkáiban a szárazföldi közlekedés fejlesztését szorgalmazta, a folyószabályozási munkák szintén csökkentették a vízi paradicsomot, iskoláskoromban került sor a Hanság lecsapolására.

Aki az egykori zsombékos, mocsaras környezetet akarja tanulmányozni, látogasson el a Kis-Balaton vidékére. A Vad Magyarország – A vizek birodalma a Hortobágy és a Gemenci erdő vidékén tallózott. Megcsodálhattuk a gazdag nagyvad- és madárvilágot, bepillantást nyerhettünk a madarak költési szokásaiba, nyomon követhettük a vidrák életét, láthattuk, hogyan gondoskodnak a madárszülők utódaikról. A táj minden évszakban más és más arculatot ölt. A téli folyón való lék oxigént biztosít a halaknak. Bepillantást kaphattunk abba, hogyan szerzik táplálékukat az állatok, láthattuk a természet békés arcát, tapasztalhattuk a veszélyeit (árvíz) és a vadak menekülési igyekezetét.

A képi látvány mindinkább megerősít bennünket a természet pazar gazdagságáról, valamint ennek megőrzése felelősségéről. A bemutatott alkotás egy természetfilm-sorozat része. Jelentősége abban áll, hogy ráirányítja figyelmünket a hazai tájakra. Ennek különösen fontos jelentősége, hogy megismertet olyan vidékekkel, amelyek talán háttérbe szorulnak, amikor „trendi” a külföldi utazás. Éppen ezért figyeljünk (fel) a magyarországi tájak csodáira is!

Csiszár Antal