1939-ben a tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold sok hasonló sorsú kisgyermekkel együtt megérkezik vonattal a Liverpool Street állomásra, amely London belvárosának egyik viszonylag nagy forgalmú helyi és helyközi vasúti pályaudvara. Mivel leendő angol nevelőszülei nem jönnek érte, kezdetben egy táborban él, majd egy véletlen folytán új családra talál: Shepard-ékhez költözik, akik egy kamasz fiút nevelnek.

A szokatlan környezet, az idegen emberek, a nyelvi nehézségek és a bizonytalanság ellenére egyetlen cél lebeg hősnőnk szeme előtt: minél előbb ki akarja juttatni Németországból a szeretteit, és legjobb barátnőjét, Bekkát. Az idő telik, ritkán érkeznek hírek a szülőkről, akiknek időközben sikerül Hollandiába jutniuk. Később az édesapa megbetegszik és meghal. Az édesanya azonban ezután sem utazik a lánya után, évek múlnak el, míg újra találkoznak, teljesen eltávolodnak egymástól. Ziska – akit angolul Frances-nek hívnak – addigra már kételkedik anyja szeretetében, ezért nevelőanyja próbálja vigasztalni és megnyugtatni.

„Én arra is emlékszem, mire gondoltam, amikor első este figyeltelek. Arra, hogy valahol Németországban ott van egy anya, aki a gyerekét elküldte erre a hosszú útra egyedül, és idegen emberek gondjaira bízza, mert pillanatnyilag nem tud róla úgy gondoskodni, ahogyan szeretne. A nap minden órájában hiányzik neki a gyermeke, és mégis elengedte. Aki meg tudja tenni azt, amit a te anyád tett, Frances, az nagyon, de nagyon szeretheti a gyermekét.”

Eltelik hét év, folyik a világháború, az élet egyre nehezebbé válik, mindennapos a nélkülözés. Ziska elveszít számára fontos embereket. Közben felnőtté válik, és édesanyja is újra megjelenik az életében.

Anne-Charlotte Voorhoeve Berlinben élő német díjnyertes szerző, regény- és forgatókönyvíró. Politológiát, amerikanisztikát és történelmet hallgatott, majd lektorként helyezkedett el, mígnem maga is írni kezdett.

Megtekintés az online katalógusban