Dr. Csóka Géza főiskolai tanár több alkalommal, huzamosabb időt töltött Thaiföld egzotikus országában. Előadássorozatának első része hangzott el szeptember 13-án a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében.

Thaiföld soha nem volt gyarmat, lakossága ezért nem táplál ellenszenvet a fehér emberrel szemben. A történelem folyamán ennek a Magyarországnál mintegy hatszor nagyobb alapterületű országnak több fővárosa volt. A jelenlegi Bangkok a metropoliszok megszokott képéhez igazodik: toronyházak a fővárosban, összesen nyolcmilliónyian zsúfolódnak össze területén.

A lakosság nagyon barátságos, a képekről mosolygós arcok tekintenek ránk. Lenyűgöző a tropikus gyümölcsök gazdag kínálata: papaja, kókusz, stb. Az egykor dús őserdőt a vállalkozói mohóság drámaian csökkentette, néhány évtized leforgása alatt az ötödére zsugorodott. A „maradékot” nemzeti parkokká alakítva igyekeznek megőrizni. Az egykor nyolcvan méterre is megnövő fák helyett bozótok uralják a tájat, melyek csupán tizenöt méter magasak. Mangrove erdők gyönyörködtetnek bennünket, olyan területen honosak, ahol sós és édesvíz egyaránt táplálja a gyökereket.

Nemzeti eledelük a rizs, számos képet tekinthettünk meg a rizstermesztés folyamatát illetően. Az ország a Föld legnagyobb rizsexportőre. Mostanában egyre több nyugati kulturális elemet és táplálékot vesznek át, a tej például nyolcezer kilométer távolságból is érkezik. Az ételeket erőteljesen fűszerezik (csili), rendkívül erős paprikájuk van. Sajátos látványt nyújtanak az utcai étkezések.

Számtalan gazdag díszítésű templom az ország ékessége, ahol ünnepszámba megy a felavatásuk. Látványosak az ünnepségek is, tömegek mozdulnak meg rajtuk. Kiemelendő a nemrég elhunyt uralkodó születésnapjáról való megemlékezés: az egykori király szinte kultikus tiszteletnek örvendett, személyisége alkalmas volt a viszályok elsimítására, sokat tett az ország infrastrukturális fejlesztéséért. Előadónk számos barátságot kötött, szerzetesekkel is megismerkedett.

Nem szabad elfeledkezni az állatvilágról sem: az utca képéhez szervesen odatartoznak a kóborló kutyák, melyek maradékkal táplálkoznak, de az emberre nem jelentenek veszélyt. Meg lehetett csodálni a vízibivalyokat, a nagy fülű teheneket, melyek közül egyesek a földön vonszolják hallószervüket, de láttunk hangyabolyt, grillezett tücsköket, termetes varánuszokat és – ami a trópusok elmaradhatatlan sajátossága – színes madarak tömegét.

A közönség végezetül hálás tapssal honorálta a színes beszámolót, érdeklődéssel várjuk a folytatást!

Csiszár Antal