A regényt a Móra Kiadó jelentette meg, s az ifjabb korosztálynak szánta, ám valami félresikerült. Talán a szerencsétlen címválasztás vagy a vonzónak egyáltalán nem nevezhető borító és illusztrációk okozták, hogy a kiadvány nem került a sikerkönyvek listájára. Pedig a téma hálás, hiszen a régészek által talált leletek, a néprajzi kutatások sok mindent feltártak ugyan e korszak történetéből, de az írói fantázia szárnyalhat, ha a mindennapokat akarja bemutatni. A szerző, Borisz Szergejevics Oreskin pedig élénk képzelettel, sok kalandon át vezeti hőseit, ami annyira olvasmányossá teszi a regényt, hogy elnézzük az elnagyolt jellemrajzokat és az ősközösségi társadalom értékeinek ismételt sulykolását.

A történet tőlünk keletre, az Uraltól nyugatra, valahol a Volgamenti hátság térségében játszódik. Nehéz pontos helyet meghatároznunk, hiszen a történet lényege egy utazás. Valahonnan az északi vidékről indul el hősünk (Vel) és barátja (Bol), hogy prémekért sót cseréljen a vásárban. Senki, még a törzs varázslója sem sejti, hogy az utazás évekig és a tengerig fog tartani. Azt pedig az olvasó sem gondolja kezdetben, hogy az anyajogú társadalomban és törzsközösségben felnövő fiatalok útjuk során hány néppel, kultúrával, szokással találkoznak majd. Az igen hamar magára maradt Vel tulajdonképpen a bronzkorból a vaskorba kerül. Megtapasztalja a rabszolgatartó társadalom milyenségét – hiszen foglyul ejtik, a pénz mibenlétét – hiszen eladják, az adott szó értéktelenségét – mert kihasználják. A sós tengervizet megkóstolja ugyan, de maradni nem akar az idegen földön. Minden erejét latba vetve hazafelé, északnak veszi az irányt. Hogy sikerül-e visszatérnie hazájába, maradjon egyelőre titok. Olvassák el a könyvet!

Megtekintés az Online Katalógusban